KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Thor: Ragnarök

Kránicz Bence

Thor: Ragnarok – amerikai, 2017. Rendezte: Taika Waititi. Írta: Eric Pearson, Craig Kyle és Christopher Yost. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Mark Mothersbaugh. Szereplők: Chris Hemsworth (Thor), Tom Hiddleston (Loki), Cate Blanchett (Hela), Tessa Thompson (Valkűr), Idris Elba (Heimdall), Mark Ruffalo (Banner). Gyártó: Marvel Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 131 perc.

Számos újrakiadás és meghatott emlékezés jelent meg idén a 100 éve született, legendás képregényrajzoló, Jack Kirby tiszteletére, arra azonban nem számítottunk, hogy az évi Marvel-termés legüdítőbb darabja is az ő stílusát fogja megidézni. A Thor 3 felhőtlen bolygóközi kalandja ugyanolyan színesen és könnyedén zsonglőrködik a skandináv mitológiával és a szuperhősuniverzummal, mint Kirby első Thor-képregényei.

A többnyire tudományos-fantasztikus talajon álló szuperhősök táborában a valóságtól minden szempontból elrugaszkodott Thor nemcsak isteni hatalma miatt számít különcnek (lásd az új film visszatérő poénját arról, ki a legerősebb Bosszúálló), hanem azért is, mert igazi műfaji otthona inkább a fantasy mesei birodalma. Amíg a hasonló zsánervonzásban élő Dr. Strange feltalálja magát az ezotéria és a pszichedelikus utazások iránt határozott érdeklődést mutató modern nagyvárosban, addig az asgardi herceg akkor is bevándorló marad a földi vidéken, ha munkaerejére egyébként számot tartanak a bennszülött szuperhősök. Így voltaképpen kézenfekvő, hogy a Marvel-üzletbe kívülállóként érkezett, új-zélandi illetőségére büszke rendező, Taika Waiti (Vademberek hajszája) köpenyes-pallosos menekültparancsnokként találja ki újra Thort, aki egész népének kénytelen új hazát keresni.

A részben Kirby által ihletett, vattacukorszínekben pompázó látványvilág és a jelenlegi menekültválságra finoman utaló történet első látásra nehezen békíthető ki egymással, a bármilyen tematikát befogadó vígjáték azonban közös nevezőre hozza az alkotói szándékokat. A Ragnarök humora harsányabb, mint a cinikus egysorosokat dobáló Vasember vagy a stréber poénokat eregető Pókember filmjeié: hőseink többször közel járnak hozzá, hogy kezeslábasba bújt, remekül szórakozó filmsztárokként lepleződjenek le, ám a jópofa mellékalakok ilyenkor is kihúzzák őket a csávából. Úgy fest, a Marvelnél komikus és kozmikus között valóban csak egy betű a különbség, a kérdés tehát, hogy az ugyancsak csillagközi inváziót ígérő, harmadik Bosszúállók ismét komolykodó pátosszal fáraszt-e majd, vagy nekifutásból kiröhögi a Föld leigázására készülő, aktuális hódítót.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13481