KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Így csajozz egy földönkívülivel

Fekete Tamás

How to Talk to Girls at Parties – brit, 2017. Rendezte: John Cameron Mitchell. Írta: Neil Gaiman novellájából Philippa Goslett. Kép: Frank G. DeMarco. Zene: Nico Muhly és Jamie Stewart. Szereplők: Alex Sharp (Enn), Elle Fanning (Zan), Ethan Lawrence (John), Joanna Scanlan (Anya), Nicole Kidman (Boadicea). Gyártó: Little Punk / See-Saw Films. Forgalmazó: Hungaricom. Szinkronizált. 103 perc.

 

A filmgyárak közelében landoló idegen életformák korábban is szívesebben választották az emberekkel való párkapcsolatot a totális invázió helyett. John Carpenter Csillagembere, a Kim Basinger testébe költözött marslakó-mostoha, vagy A föld lányok csábítók földönkívüli látogatói mind a békés megoldás mellett döntöttek, a közvetlen testi, sőt, szexuális érintkezést is jelentő negyedik típusú találkozás segítségével szerezve benyomásokat a Földről. John Cameron Mitchell negyedik rendezésében ugyanez a nagy találkozás történik meg; a 70-es évek végének izzó Londonjában játszódó film hőse viszont ezúttal egy kamasz, aki ezúton tapasztalja meg az első igazi szerelem érzését.

Míg a film alapjául szolgáló néhány oldalas Neil Gaiman-novella, a Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal mindössze egyetlen, végül egyik pillanatról a másikra véget érő házibuliról mesél, az adaptáció főszereplőjének már nem kell haverja sürgetésére hirtelen elmenekülnie a partiról, így a címbéli beszélgetések helyett itt már valódi romantikus kapcsolat is kialakulhat az idegen (amerikainak tippelt) lánnyal. Mitchell zenés vígjátéka több szempontból is visszakanyarodás első munkájához, a 2001-es Hedwig és a mérges csonkhoz. Az érzelmi és szexuális ébredés szorosan összefügg a korszak zenei életével – habár a Bowie-féle glam helyett most a virágkorát élő punk ordít, és az igazi egymásra találás is a színpadon csúcsosodik ki, egy közösen improvizált számnak köszönhetően. A fellépés azonban nem csupán a szerelem, hanem a beteljesületlenség kegyetlen hírét is elhozza: hősünk ekkor érti meg, hogy fellángolása kényszerű kialvásra ítéltetett. A kapcsolat maga véget ér ugyan, de tovább él és az alkotás folyamatában, a saját élmények művészi feldolgozásában és nyilvánosság elé tárásában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13679