KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Blair Witch 2

Korcsog Balázs

 

Elkészült az utóbbi évek talán legnagyobb horrorfilm-szenzációjának folytatása: ezúttal egy teljesen új stáb varázsolja elénk a blairi boszorkányt. Az Ideglelés alkotói ugyanis a jelek szerint belátták, hogy – már csak a nézhetőség szempontjából is – irreális volna egy, az előzőhöz hasonló félamatőr, dokumentumfilmszerű horror leforgatása; irreálisnak bizonyulna az álreál.

A kultuszfilmmé vált Ideglelés szakított a horrorfilmek konvencióival és kliséivel: a film álamatőr készítői rájöttek, hogy egy horrorprodukcióban nem a véres jelenetek és a különféle szörnyek ábrázolása a félelmetes, hanem az, ami nem látható. Az Ideglelés eredetiségét másrészt az adta, hogy középpontjában a kamera, a filmezés aktusa állt (pontosabban a horrorfilmes a felvevőgéppel, a la Dziga Vertov), illetve hogy – horrorról lévén szó – az, ami a filmben félelmetes, kvázi a filmkészítőt fenyegeti: a filmben maga a filmes kerül veszélybe.

A folytatásban azonban az Ideglelésnek ezek a – vélt vagy valós – műfaji újításai és filmes telitalálatai mind elvesznek: a kézikamerás, dokumentumfilmszerű, talált tárgy jellegű horrorfilm folytatásaként egy teljesen kommersz tini-horrort láthatunk. Az Ideglelés mint „talált film” volt telitalálat, folytatása viszont nagyon is kitalált, s nem pedig „talált film”. Mondhatni: ez a film – nem talált.

A folytatás készítői önreflektív, posztmodern gesztussal élnek: a filmben néhány fiatal felkeresi az Ideglelés „eredeti” helyszíneit. „Hőseinknek” persze kár az ördögöt – illetve a boszorkányt – a falra festeniük, mert az hívatlanul is megjelenik. Hát még, hogyha hívják. És végül rájönnünk arra, hogy a történet persze nincs lezárva, és hogy az egész film az újabb folytatásra van kihegyezve: igazán nem boszorkányság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3322