KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lost in Space

Hatvani Tamás

 

Gyanítom, az azonos című, 1965-ben startoló és nálunk ismeretlen tévésorozat csakis arról szólhat, hogy a Robinson család epizódról-epizódra kóvályog az űrben, miközben túlélnek minden veszélyt, mivel nagyon szeretik egymást. Legalábbis ezt sugallja az immár szélesvászonra kényszerített modernizált (?) változat, mely - tartok tőle aligha lesz a műfaj rajongóinak kedvence.

A Lost in Space úgy fest, akár egy igénytelenül szerkesztett pulp-magazin a hatvanas évek sci-fi túlkínálatából, amit úgy adtak ki, hogy ne adja ki az ívét. Külsőségeiben mozgalmas, csiricsáré jövőképet idéz, éppúgy, mint az efféle kiadványok borítói. Belül aztán ránehezedik a súlyos mondandó. Földünk tartalékai kifogyóban, az emberiségnek új hazát kell találni. Fellövik hát a Jupiter 2 űrhajót, fedélzetén a Robinson családdal, akikre nemes feladat hárul. De jaj, előbukkan egy potyautas, igazából gonosz tudós, meghiúsítandó az expedíciót. E ponttól tipikus űroperett a film, kalamajkával, eltévedéssel és számtalan egyéb tévedéssel, ám ez sem tart sokáig. Kisvártatva egy gigászi (nofene) Gömb titokzatos belső világa tárulkozik gömbölyödő időparadoxonokkal, hogy valami izé-metafizikai kalandra csábítsa hőseinket.

Na szóval, sejtelmem sincs, mi üthetett Stephen Hopkins rendezőbe, ki legutóbb azért tisztességes kalandfilmet kreált (Ragadozók), de ez a Lost in Space movie akkor sem más, mint celluloidmoslék, a mindenevővé hizlalt közönség újabb megszégyenítése. Ehhez mérten a trükkök színvonala is csak ritkán felel meg az ezredvégi elvárásoknak. A látványvilág túl steril, az arányok nem stimmelnek, némely kreatúra megjelenítése pedig a Mortal Combat effektjeinek bazári színvonalára süllyed. Ebben a harsány kotyvalékban éppen a színészi jelenlét az, ami teljesen felesleges. Mit keres itt (pénzen kívül) az egyébként kitűnő William Hurt? Plusz Gary Oldman sokadik rosszember alakítása mindennek tetejében szánalmas. Elfelejteni, de gyorsan! Az egész selejtből egyedül az Apollo Four Forty remek átiratára készített főcím ér valamit, de azt meg kitolásból a film végére helyezték el. Néhány élvezetes percért két teljes órát végigkínlódni - ez már nem időparadoxon, hanem egyértelmű időpocsékolás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3904