KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nimfa a lápvilágban

Csantavéri Júlia

A kis lengyel falut, ahol a történet játszódik, mocsár választja el a külvilágtól. A mocsáron túli valóság megfoghatatlan és idegen a falusiak számára. Ha néha érkezik is onnan valaki – általában a hivatal képviselője –, minden marad a régiben.

A mocsáron innen olyan az élet, mint akkor lehetett, amikor a Jóisten még gyalogszerrel járta a világot, jutalmazott és büntetett, érdem szerint. Leszczyński bensőséges, tiszta képsorokban mutatja be ezt az életet, ahol a munka ősi szabályai és a vallási parancsok, meg a vallásnál ősibb babonák irányítják a mindennapokat. Az álom és az ébrenlét, a vágyak és a realitás képei olyan magától értetődő természetességgel fonódnak össze ebben a filmben, ahogyan a babonás hit elemei keverednek a tapasztalatok valóságával. A régi és az új találkozásakor az emberi kíváncsiság, az értelem és a kiválni akarás vágya ütközik össze azzal a mélyen gyökerező érzelem- és hagyományvilággal, amely ugyan röghöz kötöttséget és tudatlanságot is jelent, de egyben a közösség összetartó erejét is adja, odakapcsolja az egyént a faluhoz; az emberekhez, a tájhoz.

A film hőse, Barosevic parasztgazda még a saját nevét sem tudja pontosan, hiszen a faluban elegendő annyi, ahogy az emberek szólítják, de mindent tud fáról, állatról, emberről, amit ebben a világban tudni érdemes. A fiatal tanítónő érkezésével ez a magabiztos ember fokozatosan elveszíti belső egyensúlyát, megrendülnek a világról, munkáról, szerelemről alkotott elképzelései, míg végül szembe kell fordulnia a közösséggel. A szelíd iróniával induló történet szinte észrevétlenül fordul tragédiába. A rendező képes arra, hogy mindvégig egyensúlyban tartsa a két „oldalt” – hogy a fában élő lélek hiedelmét éppen olyan valóságként kezelje, mint az iskola világát. Így költői erővel, hamis nosztalgia nélkül tudja felmutatni a természetközeli közösségben élő ember szemléletének feledésbe merülő értékeit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6460