KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kis magyar lexikonográfia

Koltai Ágnes

 

Kiadóink évtizedek óta nem tudnak megbirkózni a lexikonírás-szerkesztés – valóban nehéz – gondjával. Mindentudó adattárnak még a hatkötetes Új Magyar Lexikon is rövid, s lassan időszerű a bővített kiadása is, hiszen 1960-ban jelent meg, (pótkötete 1968-ban), a kétkötetes Világirodalmi Kisenciklopédiából rengeteg (főleg kelet-európai) író kimaradt, a nagy Világirodalmi Lexikon Luca székénél is lassabban készül, valamire való magyar fotólexikon nem létezik, s bizony az 1971-ben (második kötete 1973-ban) megjelent Új Filmlexikon is átdolgozásra szorul. Könyvespolcainkról hiányoznak az olcsóbb, egyszerűbb kézikönyvek is. A világszerte népszerű Who’s Who (az általános műveltséget bővítő, széles olvasóközönségnek szánt kézikönyvek) mintájára szerkesztett KI KICSODA a mai magyar filmművészetben hiánypótló kötet, de még a legszerényebb filmlexikonnal sem veheti fel a versenyt.

Napi- és hetilapjaink már meglehetősen éles hangon megbírálták a könyv szerzőit és szerkesztőit, úgyhogy mi most maradjunk a száraz tényeknél. A négyszáz oldalas kötetben nem jutott hely a forgatókönyvíróknak, a vágóknak, zeneszerzőknek és a kísérleti filmeseknek. „Rendezők, színészek, operatőrök, hangmérnökök, díszlet- és jelmeztervezők munkásságát tömören összefoglaló életrajzok sorakoznak a könyv oldalain. A játékfilm, a népszerű-tudományos, a dokumentum-, az animációs, és a szinkronfilm művészei és munkásai egyaránt helyet kaptak a kötetben. Mindazok, akik a felszabadulás után készült magyar filmekben jelentős munkát végeztek” – olvashatjuk a bevezetőben. A forgatókönyvírók, a vágók és a zeneszerzők eszerint nem művészei és nem munkatársai a magyar filmnek. A „hivatásos” szcenaristák, Tóth Zsuzsa, Zimre Péter és az „alkalmi” szerzők, Bereményi Géza, Déry Tibor, Dobai Péter, Hernádi Gyula, Illyés Gyula, Müller Péter, Örkény István és mások nevét meg sem említi a könyv (egyedül Kardos István szerepel, ő is csak mint Kardos Ferenc testvére, ám ez az információ inkább a „ki kinek a kicsodája” című összeállításba való). Dobai Péter egyébként filmet is készített (Archaikus torzó 1969) a Balázs Béla Stúdióban, néhány sort már csak ezért is megérdemelne. S ha a kísérleti filmet nehéz is értékelni, filmtörténeti jelentőségét megállapítani, a kiemelkedő kísérleti filmesek (Maurer Dóra, Erdély Miklós, Hajas Tibor) egy bekezdésnyit kaphattak volna.

Elsősorban nem is a szubjektivizmust kifogásoljuk (bár, mint látjuk, a film fontos munkatársai maradtak így ki a kötetből), hanem a pontatlan adatokat. Lehet szubjektív egy kézikönyv, mondjuk úgy, mint a Carol Naggar szerkesztette francia fotólexikon: elismeri, hogy mindenki nem fér bele egy kötetbe, de részletes és pontos adatokat közöl. A KI KICSODA... szerkesztői felszólítják az olvasót, hogy ne várjon részletes és pontos adattárat, (igaz ugyan, hogy ezért venné meg az olvasó), de az ígért „pontos adatokat” és „tárgyszerű leírásokat” sem lelni mindenütt. A játékfilmrendezők többségénél lemaradt rövidfilmes alkotókorszakuk, teljesen rapszodikus, hogy kinek és hány rövidfilmjét sorolják fel; a legméltatlanabbul Huszárik Zoltánnal bántak, akinek csupán egyetlen kisfilmjét említi a címszó írója. Kegyeletsértő, hogy a fiatalon elhunyt Novák Márk rövid életművéből kifelejtették az 1962-es Csendéletet. (A Csendélet, ahogy Huszárik rövidfilmjei is, nem a rendező, hanem az operatőr, Tóth János filmográfiájában található.)

Szerkesztési gondatlanságra utal az is, hogy a Gyöngyössy Imre– Kabay Barna alkotópár Orvos vagyok (1979) című filmje Gyöngyössy Imrénél nem szerepel. A Gulyás-testvérek életművét is megosztották, a televízióban készített Domaházi hegyek között (1979) és a Ne sápadj! (1983) csak az operatőr, Gulyás János, a Vannak változások... (1978) csak a rendező, Gulyás Gyula filmográfiáját gazdagítja. Fábri Zoltán 141 perc a befejezetlen mondatból című filmjét a rendező életművében nem említik, ahol mégis előfordul (Bálint Andrásnál és Cserhalmi Györgynél), ott tévesen, hol 1974-re, hol 1975-re datálják.

A színészekről írott cikkek nem tárgyszerűek, néhány elkoptatott jelző váltogatja egymást (népszerű; felejthetetlen alakítást nyújtott; kiváló karakterszínész; biztos stílusérzékű), s még filmszerepeiket is szűkmarkúan mérték. Agárdi Gábor egyetlen alakítását sem említi a könyv, Cserhalmi György jelentéktelen szerepeit felsorolja, de az Oscar-díjas Mephisto Hans Miklasáról megfeledkezik.

Bántó figyelmetlenség, hogy a KI KICSODA nem tud Mihályfy László és Mihályfy Sándor rendezőkről; Szalai Györgyi első önálló filmje nem a Dédelgetett kedvenceink (1982), hanem az Egy egyedi eset természetrajza (1975) című dokumentumfilm, amely a Jutalomutazás eredeti helyszínét és szereplőit mutatja be; az úgynevezett hosszú dokumentumfilmek programadó alkotása, a Nevelésügyi sorozat (1973), Dárday István, Szalai Györgyi, Mihályfy László, Wilt Pál, Vitézy László munkája szintén kimaradt a kötetből. Méltatlanul háttérbe szorultak a Balázs Béla Stúdióban dolgozó alkotók (ők sem munkásai és művészei a magyar filmnek?). S ha már a hiánylistánál tartunk: Balázs Béla filmesztéta, forgatókönyvíró, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egykori tanára is megérdemelt volna néhány szót, nem keveset tett a magyar filmért; és helyet kaphatott volna B. Nagy László, a „látvány logikájának” kutatója is, ha másért nem, hát azért a néhány rövidfilmjéért, amit pályája elején készített.

Örvendetes, hogy a KI KICSODA... szerkesztői nem törölték ki a magyar film történetéből a külföldön élő alkotókat, érthetetlen viszont, hogy Magyar Dezső két filmje közül miért csak az egyiket említik (nevéhez fűződik az Agitátorok, 1969 is).

A KI KICSODA a mai magyar filmművészetben úttörő vállalkozás, ha a könyv nem túl sikerült is, a kezdeményezést mindenképpen üdvözölni kell, és reméljük, a hibákat korrigáló, bővített kiadás nem várat sokáig magára.

 

KI KICSODA a mai magyar filmművészetben. Magyar Filmgyártó Vállalat, Mozgókép Forgalmazási Vállalat, Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. Főszerkesztő: dr. Papp Sándor, szerkesztő: Karcsai Kulcsár István.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/11 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6602