KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/december
PRO ÉS KONTRA
• Almási Miklós: Mesék az értékválságról Psyché
• Szigethy Gábor: Bódy Gábor Psychéje Psyché
• Császár István: Jegyzet a kritikáról A Psyché ürügyén
ESZMECSERE
• Nemes György: Egy néző dohogása
• Báron György: Védői talárban

• Spiró György: Legyünk őszinték! Pofonok völgye avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni...
• Faragó Vilmos: Vissza a nagymamához Töredék az életről
• Pörös Géza: Kibírják-e az emberi kapcsolatok a rájuk nehezedő terheket? Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Zalán Vince: Radikális „mérsékeltség” Beszélgetés a nicaraguai filmről
• Simor András: Sémák és ellensémák Túlélők
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Mikrofonpróba Gdańsk
• Létay Vera: „Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás” San Sebastian
• Zalán Vince: Mintha Mannheim

• Fáber András: Őrültek-e az őrült nők? Hasonneműek szerelme a filmvásznon
• Kelecsényi László: Bűntudatunk természete A Latinovits-szindróma
LÁTTUK MÉG
• Iván Gábor: A pap, a kurtizán és a magányos hős
• Veress József: A kis postáslány
• Báron György: A naplopó
• Dávid Tibor: A világ rendje és biztonsága
• Loránd Gábor: Az Acélváros titka
• Schéry András: Idegenben
• Schéry András: Hölgyem, Isten áldja!
• Dávid Tibor: Árnyékbokszoló
• Palugyai István: Ékszerrablás fényes nappal
• Józsa György Gábor: Keresztül a Nagy Vízválasztón
TELEVÍZÓ
• Veress József: „Mert be vagyunk zárva...” Kulcskeresők
• Ökrös László: Ami után nem marad nyom Enyhítő körülmény
• Hollós Máté: Bűn és bűnhődés Petrovics Emil operája tévéfilmen
• Morvay Judit: Domaházi hegyek között... A néprajzkutató szemével
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 2.
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Stan és Pan; Jutalomutazás; Papírhold
KÖNYV
• Megyeri Lili: Két svájci filmtükör
• Gellért Gyöngyi: Ötszáz oldal a belga filmről
POSTA
• Tamás Krisztina: Forgatókönyv vagy filmszalag? Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Bucskó Béla: A másodhegedűs Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anna bekattanva

Vajda Judit

Caótica Ana – spanyol, 2007. Rendezte és írta: Julio Medem. Kép: Mario Montero. Zene: Jocelyn Pook. Szereplők: Charlotte Rampling (Justine), Bebe (Linda), Nicolas Cazalé (Said), Raúl Pena (Lucas), Manuela Vellés (Ana), Asier Newman (Anglo). Gyártó: Alicia Produce / Sogecine S.A. / Volcano Films. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 118 perc.

 

Julio Medem, Az északi sarkkör szerelmesei és a Szex és Lucia baszk rendezője újabb költői látomással jelentkezett. A rendhagyó szerelmi történetek után ezúttal univerzálisabb témához nyúlt. Főhőséül megint egy fiatal nőt választott – Anát azonban a szerelem misztériumánál sokkal egyetemesebb misztériumok érintik meg. Ismét elvarázsolt, álomszerű világban járunk, melyben művészet, tudomány, politika, vallás, szerelem, halál, misztikum és transzcendens keveredik. Sokféle helyszínt bejárunk Ibizától New Yorkig, miközben hősnőnk külseje többször megváltozik, egyre drasztikusabban. Az eredeti címben szereplő káosz mégsem kívül van, hanem belső: a lány tudatának, illetve tudatalattijának mélyén található.

Anát, a tehetséges spanyol festőnőt egy nap felkarolja egy francia mecénásnő és meghívja madridi villájába, ami afféle művésztelepként működik, ahol azután egy Szaharából származó fiúval, illetve egy regresszív hipnózist alkalmazó pszichológussal való találkozás minden racionalitást felborít. Az eseményeknek emellett nyugtalanító zöngét ad a vészjósló prológus és az, hogy az Anna bekattanva cselekménye egy visszaszámlálásra van felfűzve. Csupán a mű harmadánál derül ki, hogy a csökkenő számsor nem visszaszámlálás, hanem visszaszámolás – ennek üteme a film során egyre lassul, a számok egyre hosszabb részeket választanak el egymástól, melyek közt a végére szinte a koherencia is megszűnik, mintha egy szkeccsfilm epizódjait néznénk.

Medem munkája filmnyelvileg is igen érdekes: az Anában lévő káoszt úgy jeleníti meg, hogy a filmen kívül több más médiumot is használ. Komoly szerepet kap a videokép, a festmények, az ezekből összeálló animációs betétek, a fotók, a tévéképernyő, a makrofelvételek. Ezekből épül fel a film összetett világa, ami ennek és a dramaturgiai huszárvágásainak, a hirtelen felbukkanó-eltűnő-újra megjelenő karaktereknek köszönhetően akár ugyanolyan kaotikus is lehetne, mint a főhősnő pszichéje és emlékei – ám egységes stílusa és látásmódja, valamint a filmen végigvonuló beszédes motívumok, szimbólumok szorosan összetartják.

Medem ugyanazt akarja mondani, amit egyes vallások – ahogy az itt és mostban benne van az örök, úgy egyetlen nőben is ott lehet minden: a történelem évezredeinek, az emberi szenvedésnek a folytonossága. Az Anna bekattanva ugyanolyan megindító és megejtő, mintha egyetlen év sem telt volna el a rendező korábbi munkáinak elkészítése óta. Ne próbáljuk meg szabályosan levezetni, megérteni, csak érezni, és akkor tökéletesen működni fog.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9549