KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kém a szomszédban

Varró Attila

Spy Next Door­ – amerikai, 2010. Rendezte: Brian Levant. Írta: Jonathan Bernstein, James Greer, Gregory Poirier. Kép: Dean Cundey. Zene: David Newman. Szereplők: Jackie Chan (Bob Ho), Billy Ray Cyrus (Colton James), Madeline Carroll (Farren), Alina Foley (Nora). Gyártó: Lionsgate / Relativity Media. Forgalmazó: Palace Pictures. Szinkronizált. 94 perc.

Lee Marvin kivételével nemigen akad akciósztár, akinek inkább javított, mint rontott az imázsán az öregség, nem csoda hát, ha az ötödik x környékén a műfaj képviselői mind riadtabban keresnek zsánerkiutat az egyre megerőltetőbb fizikai teljesítményeket kivánó szerepkörből – annál érthetetlenebb azonban, miért fordulnak hőseink oly szívesen épp a gyermekvigyázós családi vígjáték felé, tekitve, hogy kevés embertpróbálóbb kihívás akad egy csapat rakoncátaln kiskorúnál. Az ovizsaruk és gorilla bácsik kommanandójába idén becsatlakozó Jackie Chan ráadásul egyszerre két fronton is komoly küldetést vállalt, mikor a Kém a szomszédban pótapa-szerepbe kényszerűlő kínai szuperkémjének történetét a kockázatosabb piacot jelentő amerikai produkcióban készítette el: ráadásul a választott kertvárosi komédia a közelmúlt kínos hollywood-i próbálkozásainak színterét jelentő fantasztikus akciófilm (Szmokinger, Medál, Tiltott királyság) irracionális effektjeinek mankójától is megfosztotta a manapság már inkább kitartó, mint fáradhatatlan akciólegendát.

Többszörösen hősies vállalkozásnak számít tehát Jackie Chan friss filmje, ezért illendőbb örülni a félig telt pohárnak: annak, hogy a régi harcművész-zseni ma is képes fegyverarzenállá változtatni egy kertvárosi konyhát, éppen olyan precízen időzít látványgeget és verbális poént, mint a hongkongi rendőrsztorikban és még mindig lefegyverző könnyedséggel egyensúlyoz burleszkesetlenség és akcióakrobatika hajszálvékony peremén. A True Lies-ból és Ovizsaruból összeollózott ostoba történetparódia, az irritáló gyerekszínészek, a rendezői kézjegyet jelentő háziállat-poénok, sőt még az akciószekvenciákban szokatlanul szemet szúró dublőr- és drót-használat bűnei is eltörpülnek Jackie lankadatlan elszántsága láttán, amellyel immár a kiöregedés szélén is újból nekifut, hogy annyi bravúros mutatvány után végre egyszer áttörje a nyelvi korlátokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10216