KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack és Jill

Alföldi Nóra

Jack and Jill – amerikai, 2011. Rendezők: Dennis Dugan. Írta: Ben Zook, Steven Koren és Robert Smigel. Kép: Dean Cundey. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Jack/Jill), Kate Holmes (Erin), Eugenio Derbez (Felipe), Al Pacino. Gyártó: Happy MAdison Productins, Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 93 perc.

Minden humorista életében eljön a pillanat, amikor úgy érzi, elkoptak eddigi karakterei és már csak a hajlakk segíthet rajta – ilyenkor az esetek többségében a delikvens körömlakkot és szemspirált ragad és nemet vált. A traveszti parádézásnak ugyanis szép hagyományai vannak a komédia világában, hiszen a legdirektebb karikatúraként mindig megtérülő befektetésnek bizonyul, érdemes tehát a tűsarkú cipőbe nyomorgatni a szőrös lábujjakat.

Adam Sandler is beállt a sorba, házirendezőjével, Dennis Dugannal dirigáltatott műremekében megduplázva alkot kétpetéjű ikerpárt. Jack (Adam Sandler) menő reklámfilmes, ki boldogan éli mindennapjait Hollywoodban családjával, Jill (Adam Sandler nőnemű változata) pedig egyszemélyes magánszámként érkezik hozzá a hálaadásra. A női Sandler visít, fesztiválozik és irritál, a jelenség bizarr fricskája pedig az, hogy Jill szándékai szerint megformálója tárházának legborzalmasabb karaktere kíván lenni, aki hisztérikus szeretetéhségével, pazar attrakcióival, trampli testéből áradó hasmenésekkel és szellentésekkel keseríti meg a hozzá legközelebb állók életét, ám mindennek ellenére jóval szeretetreméltóbb figura, mint Sandler bármely más alteregója. Tökéletesen tükrözteti megálmodója legalapvetőbb problémáját, történetesen azt, hogy minden potenciál megvan benne arra, hogy zseniális humorista legyen, harsány, alpári humorával azonban mindent elront. Eképpen alakul a Jack és Jill cselekményvilága is: csak úgy sokasodnak benne a finom ötletek, a Van aki forrón szereti puha megidézésétől, Al Pacino önironikus, pazar szerepeltetéséig és az erős visszacsatolásokig, de az anyagot mégis a butus attrakciós poénok műgyöngysora fojtja meg. A Jack és Jill lehetett volna remekbeszabott vígjáték is, mert jó minőségű alapozót használ, a rúzs viszont olcsó és rendre túlszalad a kontúron, így a mű nem több egy szórakoztató tucatkomédiánál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10940