KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hillbilly-horror

Hilbilly-Amerika

A lét elviselhető könnyűsége

Géczi Zoltán

A hillbilly-Amerika nem a gyilkos tahók földje, a hollywoodi sztereotípiák mögött egy sokkalta színesebb és emberibb világ húzódik meg.

A feleségével vidékre költöző David Sumner jóvátehetetlen hibát követ el: veterán angol roadsterrel (az 1971-es eredetiben egy MG, az újraforgatott változatban első generációs Jaguar E-Type) gördül be a poros településre. A Ford pickupok világában az európai sportkocsi önmagában is provokáció, a büszkén vállalt kívülállás hivalkodó jele: a Szalmakutyák házaspárja a nyitójelenettől kezdve felülírhatatlan fatalizmussal sodródik a katasztrófa felé – az erőszakos konfrontáció elkerülhetetlen. A Hallgatás törvénye (Winter’s Bone, 2010) még komorabb és kiábrándítóbb képet fest a középnyugat lakóiról: könyörtelen tárgyilagossággal mutatja be az isten háta mögött tengődő közösséget és nyomorúságos életkörülményeiket. Az édesapja holttestét kereső kamaszlány (Jennifer Lawrence) lélekbemarkoló története szociográfiai igényű tanulmány, mégis megfogan a nézőben a gondolat, miszerint a rendező igaztalanul sivár és depressziós képet fest az Ozark-hegységben élő hillbillykről.

Az amerikai filmek többségében iskolázatlanok és mosdatlanok, megátalkodott gyűlölködők, és a legcsekélyebb vélelmezett sérelemre is eldurrantják a duplacsövű sörétest; Hollywood csak különösen ritka pillanatokban tanúsít szimpátiát a vidéki Amerika lakóival szemben. Az 1962 és 1971 között futott The Beverly Hillbillies TV-sorozat egy Los Angeles elit városrészébe átköltözött család életét követte nyomon, a luxuskörnyezetben fenntartani próbált tanyasi életvitelt a helyzetkomikum kiapadhatatlan forrásaként kezelte, az angolkertben óriástraktorral rodeózó családfőt és hozzátartozóit kedélyes, de menthetetlenül sükebóka bugrisokként ábrázolva. A rurális életvitel bizonyos aspektusai örökkön kéznél lévő forgatókönyvírói eszközök: a népszerű Dr. House sorozatban a címszereplő elmeháborodottságát a monster truckok iránti rajongásával demonstrálják, a countryzenét hallgató figurák pedig csakis ostoba és/vagy agresszív trógerek lehetnek.

Holott az amerikai vidéknek létezik egy elragadóan bájos arca, ami könnyedén elcsábítja a nagyvárosi díszletektől elszakadt szereplőket. A Doc Hollywood (1991) fiatal orvosa egy autóbalesetből kifolyólag ragad egy olyan kisvárosban, ahol több a tehén, mint az ember; utóbb mégis, Los Angeles-i karrierjét feladva, önszántából tér vissza oda. A The CW televíziós hálózat által tavaly sugárzott Hart of Dixie sorozat valódi főszereplője Alabama állam, a napfényes, elragadóan autentikus délvidéki környezet; a széria dramaturgiai gyengeségei ellenére is szívderítő feelgood-alkotás, amely tökéletes képeslap-témákkal gyönyörködteti a nézőt. Kurt Sutter, a Sons of Anarchy alkotója nemkülönben egy kisvárost választott a sorozat helyszínéül; öntörvényű motorosai egyfelől sztereotip karakterek (borostás ábrázatú, zsíros farmert viselő, sokat piáló, kemény fickók, akik honky tonkot bömböltetnek a kocsmában), másfelől valódi mélységgel felruházott jellemek, akik mélyen elhivatottak klubtársaik, családjuk és városuk iránt.

A hillbilly-mozik az amerikai filmipar legamerikaibb tételei, az ódon kontinens mozilátogatói értetlenséggel vegyes érdektelenséggel szemlélik ezeket a hagyományokat: a 2009-es Őrült szív (Crazy Heart) a hazai mozikban 40 milliós bevételt tudott elérni, míg külföldön alig 8 millió dollár értékben váltottak rá jegyet. A hillbillyk világa honfitársaink számára kiváltképpen perifériális jelenségnek gondolt egzotikum, nem látják mögötte a kritikus tömeget, ugyanekkor a kultúra gerincét jelentő hillbilly-zene Amerikában elképesztően erős, s különösen szerencsés körülménynek mondható, hogy a kiváló fiatal muzsikusoknak köszönhetően utánpótláscsapatokban sem szenved hiányt. Az alternatív country-mozgalom előadói (Nickel Creek, Cowboy Junkies) réges-régen elfoglalták teljes jogú helyüket a fősodorban, a bluegrass zsánerét élő klasszikusok (Alison Krauss, Rhonda Vincent) és szemérmetlenül tehetséges fiatalok (The Watkins People, Carolina Chocholate Drops) népszerűsítik, a country sztárénekesnői (Ashton Shepherd, Gillian Welch, Miranda Lambert) még a mai lemezpiaci helyzetben is komoly kereskedelmi eredményeket hoznak, a legendák (Hank Williams, Johnny Cash,Waylon Jennings) pedig a nemzeti kulturális örökség megkerülhetetlen kulcsfiguráivá nemesedtek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 15-15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11041