KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

A Final Cut-montázs

Hozott anyagból

Kornis Anna

A vágó a néző számára többnyire észrevétlen szereplője a stábnak, a Final Cut az editorokra is ráirányítja a reflektorfényt.

Amikor valahol megkérdezik tőlem, hogy mi a foglalkozásom és én azt mondom, hogy vágó vagyok, elég furcsán néznek rám, ezért gyorsan hozzáteszem: filmeket vágok. A következő reakció, húúú, az nagyon érdekes lehet, egyszer megnézném, hogy csinálod. De mit is csinál tulajdonképpen a vágó? A Werk Akadémia felvételi tájékoztatója szerint: „A vágás a mozgóképes utómunka egyik legfontosabb folyamata. Ennek során a vágó a felvett kép- és hanganyagot szerkeszti, ’összeszereli’. Nyilvánvalóan nem pusztán a képek, jelenetek sorrendjének összeállításáról van szó. A vágó adja meg ezek ritmusát, dinamikáját”. Hát igen, nem véletlenül használja az angol az editor (szerkesztő) szót. Mert nem mindegy, hogy milyen képet vágunk mi után, mert mást és mást jelenthet így és mást úgy (lásd a híres Kulesov-effektust, amelynek e filmben abszolút főszerepe van). Mit jelent, ha Jack Nicholson néz a tükörbe és Belmondo néz vissza rá, majd Michel Piccoli kezd el borotválkozni, de mire elkészül, Gene Hackman lesz belőle, a táncot Chaplin kezdi, de Uma Thurman és Travolta fejezi be, attól még a tükör tükör, a borotválkozás borotválkozás, és a tánc is tánc. Irodalmárok szokták mondani, hogy nem lehet új történetet kitalálni, már minden könyvet megírtak. Ezek szerint már minden filmet is megcsináltak? Vagy mégse? A Final Cutot nézve igencsak fontos lesz a kérdés, mi is a vágás, mi a szerepe a vágónak.

Valamikor a ’80-as évek elején a Színház és Filmművészeti Főiskolán (ma egyetem) vágás órán azt a feladatot kaptuk, írjunk egy dolgozatot a vágó feladatáról. Összeültünk négyen, és írtunk valamit, ami sajnos nem maradt meg, de egy mondatára mindannyian emlékszünk: hozott anyagból dolgozunk. Csak abból tudunk valamit csinálni, amit leforgatnak, de olyasmit ne várjanak tőlünk, hogy olyat hozzunk létre, amit nem vettek fel. Akkor még nem is álmodtunk arról a hatalmas és gyors fejlődésről, amit a digitális technika hozott és azokról a lehetőségekről, amelyek ezzel elérhetőek lettek. Persze a hozott anyag az hozott anyag, de trükkel bármi megoldható, még Kennedyvel is kezet foghatunk. A Final Cut is hozott anyagból készült, de egészen más értelemben. Többszáz kész, már megvágott film volt az alapanyag, ezek „újrahasznosításával” alakult ki valami új. De hogy is zajlik ez az egész? A vágás megkezdése előtt az anyagot bedigitalizáljuk a gépbe, de ez csak a technikai előkészítés. A munka igazából csak ezután kezdődik, amikor a fejünkbe is „be kell digitalizálni” az anyagot. Emlékezni kell arra, hogy ki mikor mit mondott, mit csinált, hova nézett, vagy hova nem nézett és így tovább. Ez egy átlagosan forgatott film esetében sem kevés, de több száz filmnél, szinte elképzelhetetlen, így aztán le a kalappal kedves kollégáim és barátaim, Czakó Judit, Szalai Károly, Lemhényi Réka és Richter Nóra előtt. Ez a munka hihetetlen szellemi kapacitást igényel ugyanakkor hatalmas élvezet is lehetett, jutalomjáték a vágóknak. Elképzelem, hányszor hangzott el a vágószobában: nem emlékszel, melyik filmben csinált így meg így a szereplő? Persze ezt a munkát pontos jegyzetek nélkül lehetetlen csinálni, biztos volt csóklista, tánclista, szexlista és öltözködős lista is. Kár, hogy az utóbbiból kimaradt kedvenc Bergman-filmem, az Érintés egyik jelenete, ahol Bibi Andersson randevúra készülve sürög-forog a tükör előtt, hogy mit vegyen fel. Na és akkor jön a próbálgatás. Mi van, ha ezután ezt a snittet vágom, és mit jelent, ha valami mást. Hihetetlen türelmet igénylő munka, ugyanakkor hatalmas öröm, ha valami elkezd „működni”. Jön a rendező és megkérdezi: Ezt hogy csináltad? Hát igen, ez egy varázslat, ahogy Rodolfo mondta: csak a kezemet figyeljék, vigyázat, csalok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 36-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11079