|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDOndineDombai Dóra
Ondine – ír, 2010. Rendezte: Neil Jordan. Szereplők: Colin Farrell, Stephen Rea, Alicja Bachleda. Forgalmazó: ProVideo. 95 perc. Neil Jordan sokszínű életművének legkiemelkedőbb darabjaiban rendre különféle identitáskonfliktusokat mutat be provokatív módon, öleljék fel bár a filmek jóformán a teljes zsánerpalettát, a melodrámától kezdve (Egy kapcsolat vége, Síró játék) a thrilleren át (A másik én) a horrorig (Interjú a vámpírral). Ezúttal az újabban HBO-sorozatot (Borgiák) is dirigáló rendező meglepően visszafogott darabot készített, melyben bár a kelta mitológia és a lélegzetelállító ír táj apropóján visszatér a gyökereihez, mégis tőle szokatlan hangnemet üt meg. Az Ondine tündérmesei miliőbe szublimált története még a valódi konfliktusok élét is elveszi, noha ezekben éppen nincs hiány: megjelenik alkoholizmus, szegénység és betegség egyaránt. A mítoszokkal és csodavárással keveredve mégis súlytalanná válnak a nagyon is reális problémák.
Syracuse, a halász egy napon gyönyörű, fiatal nőt fog ki hálójával a tengerből, aki a hullámsírból az életbe visszatérve nem emlékszik semmire, s a mondák mágikus nimfája után Ondine-nak nevezi magát. Syracuse nagybeteg kislánya meg van győződve róla, hogy a csodálatos vízilény fókabőrét levetve most a szárazföldön próbál szerencsét, s örökre velük marad, ha elnyeri egy halandó férfi szerelmét. A negédes alapötlet minden esetlenségéért kárpótolnak Christopher Doyle operatőr az ír partvidéket pásztázó képei. A szürke párákkal telített, szemlélődő tempójú felvételek tökéletes közeget teremtenek egy varázslatos történethez, a film legértékesebb momentuma pedig éppen a mese és valóság egymásba játszatása az elbeszélés első szakaszában. A nagy kérdés sokáig az, vajon diadalmaskodik-e a mesék világában kalandozó gyermeki képzelet a hétköznapi realitás felett? A végső pillanatban azonban éles hangulati váltással a film visszarántja nézőjét a káprázatos fantáziavilágból a piti drogügyletek rögvalóságába. A kíméletlen fordulatot aláhúzza az utolsó tíz perc markánsan eltérő vizualitása is: a hangulatfestő szemlélődést expresszíven stilizált képi világ váltja fel. A túlhajszolt finálé a tündérmesét ellenpontozó, nagy horderejű fordulat is lehetne, azonban végeredményben kifejtetlennek tetszik: karakteres gesztus helyett csupán a minden giccsességével együtt is bájos történet váratlan és értelmetlenül akciódús rövidre zárása marad.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1156 átlag: 5.42 |
|
|
|
|