|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
A giallo kezdeteiGiuliano Petrelli: Szemek a fal mögöttPeriszkóp a nappalibanNagy V. Gergő
Giuliano Petrelli egyetlen rendezése az olasz zsánerfilm hőskorának egyik kiemelkedően vérlázító darabja. „A szalonban óhajtasz kávézni
vagy egyenesen a hálószobába megyünk?” – kérdezi Karin zordan étkező férjét a Suttogások és sikolyokban, és ennek az
űrhideg vacsorának a hangulatát idézi föl a Szemek
a fal mögött főcím utáni jelenete. A gazdagon rakott asztal mellett úri
házaspár költi az ételt, az asszony merev arcáról távolról virít az undor, a
háttérben pedig a nehéz falióra komor hangja kattog – majd némi illedelmes
beszélgetés után Fernando Rey hirtelen ellöki magát az asztaltól, és a derült
égből előtűnő tolószékével egy periszkóphoz tekeri magát. Merthogy az írói
válságban senyvedő (és egyéb téren is meglehetősen impotens) férfi speciális
módszerrel keres a munkájához inspirációt: az albérlőt kukkolja egy különös
szerkezettel, és amikor a fickó meztelenre vetkőzik, a feleségét is a
látcsövéhez hívja – majd nagyot sóhajtva a szoknyája alá nyúl.
Nem
ez volt a kiváló Fernando Rey legnagyobb szerepe – de tipikusnak bizonyosan
mondható: ebben minden határon felül romlott moziban szintén az elfajzott
nagypolgárság megtestesítője. A sikertelen színészi karrier után pályát váltó
Giuliano Petrelli egyetlen rendezése Buñuel
vonatkozó műveihez hasonlóan – s a középpontban álló kényszerkapcsolat által kivált
a Viridianát és a Tristanát megidézve – a
makulátlan homlokzat mögötti szennyesre tekint rá, az arisztokratikus gesztusok
és a bölcseskedő mondatok mélyén húzódó, altesti motívumokat mutatja meg. Míg
az elegáns kúriában jólnevelten táplálkozó páros és pedofil szolgájuk beteges
szórakozási formáknak hódolnak, addig a jóléti fiatalok stílusosan üres életét élő
albérlő saját nemiségét és agresszív gerjedelmeinek okait kutatja – hol Lacan
köteteit, hol szexlapokat búvárol, hol pedig melegbárokban ténfereg. Petrelli
ilyenformán egyszerre tudósít a kiüresedett nagypolgári életformáról és a
szexuális forradalom utáni zavarodottságról – de főként hajmeresztő (vagy épp
kirobbanóan röhejes) helyzetekbe sodorja a kivétel nélkül pervertált vágyak
fűtötte, elrajzolt figurákat: amikor például a lakó egy fekete férfival jár bizarr
násztáncot az albérleti nappaliban, a kukkolók és a néző lélegzete egyaránt
elakad.
A
szemtanúság témája és a szokatlan szexuális viszonyok, a fináléban összeálló trauma-történet
és a dekoratív felszín mögötti romlottság – mindez a gialló bűnfilmes
ciklusához köti a Szemek a fal mögöttet,
de bőrszerkós sorozatgyilkos és valódi nyomozás hiányában aligha lehet annak
nevezni. Petrellit utóbbiak helyett elsősorban a – giallótól szintén nem idegen
– szkopofília természetrajza foglalkoztatja, és ennek feltérképezéséhez az
olasz földön különösen nagyra tartott Hitchcockhoz fordult. Ami Mario Bava Hentesbárdjának a Psycho, az a Szemek a fal
mögött számára a Hátsó ablak: Petrelli
műve Hitchcock klasszikusát groteszk közelítésben gondolja újra. A Szemek a fal mögött szintén a
beavatkozás veszélyeiről és a kívüllét drámájáról mesél, ám beteges csavarral
toldja meg a voyeur vizsgálatát: Fernando Rey kukkolója nem csak a lakót figyeli,
de az önkínzás vágyától vezérelve szerelmét igyekszik a kamera elé és az
albérlő karjaiba űzni. A tragikus vétsége miatt bűnhődni igyekvő férfi melodrámája
a finálé gonosz csattanójával teljesedik be – ami nem csupán a „feleséghez”
fűződő viszonyt, de a háttérben nagy kedvvel disznólkodó háziszolga (az Üvegbabák rövid éjszakája és a Ki látta őt meghalni? című giallókban
hasonlóan elaljasult figurákat alakító José Quaglio) szerepét is új fénybe
állítja.
Amiként
a klasszikus giallók a szubjektív kamera révén rendre a gyilkos szemszögébe helyezik
a nézőiket, úgy Petrelli filmjének jelentős részében szintén egy morálisan
elvetemült szereplővel vagyunk kénytelenek azonosulni – hiszen számos jelenet a
perverz kukkoló periszkópja által tárul a szemünk elé. Ha a Hátsó ablak tolókocsis hőse a klasszikus
filmek befogadói helyzetét modellezi, akkor a Szemek a fal mögött leginkább az exploitation-mozik nézőire reflektál:
Fernando Rey egyre csak azt állítja, hogy az albérlő tetteinek rugóira
kíváncsi, de valójában inkább a szexuális akcióiban lel (mazochista) örömet. A Szemek a fal mögött-et is lehet úgy nézni,
hogy az ember a rejtett jelentések és motivációk után kutat – de azért legyünk
őszinték: Petrelli fergetegesen perverz mozija elsősorban bizarr attrakciói révén
vonzza a tekintetet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 620 átlag: 5.23 |
|
|
|
|