|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDÉlniCzirják Pál
Ikiru – japán, 1952. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Takashi Shimura, Nobuo Kaneko, Shinichi Himori. Forgalmazó: Etalon Film. 143 perc.
Két
legismertebb ötvenes évekbeli munkája, A
vihar kapujában (1950) és A hét
szamuráj (1954) között rendezett Kurosawa egy nálunk ritkábban vetített
filmet, amely az említett alkotások történelmi háttere helyett kortárs közegben
játszódik, ugyanakkor a benne felvetett problémák semmivel sem egyszerűbbek
vagy könnyedebbek, mint azok, amelyek kosztümös filmjeit jellemzik. Sőt az Élni szó szerint az emberi létezés
legvégső kérdéseivel foglalkozik. Főszereplője nyugdíjazás előtt álló
hivatalnok, aki megtudja, hogy halálos betegségben szenved, és legfeljebb
hónapjai lehetnek hátra. A film cselekménye alapvetően ezt a rövid időszakot
öleli fel, azt járja körül, hogy miként próbál a férfi változtatni életén és
fordítani addig kudarcosnak tetsző sorsán, illetve próbál értelmet adni a
mindennapok küzdelmeinek. És teszi ezt éppen akkor, amikor a halál árnyékában
minden visszavonhatatlanul elveszni látszik.
Tökéletes melodrámai alaphelyzet. Kurosawa mindazonáltal még itt
is tudott csavarni a képleten. Már a film legelején felbukkanó narrátor,
valamint a számtalan különös képi megoldás sajátosan áthangolja az
előadásmódot; a legmeglepőbb azonban az a váltás, amelyet a rendező a cselekmény
utolsó harmadában valósít meg. Az elbeszélés ugyanis korántsem ér véget a főhős
– egyébként az első percben előre jelzett – halálával, hanem e pontról
visszatekintve mintegy újramondja a történetet, immár több oldalról, mozaikosan
szedegetve össze az addig elhallgatott részleteket.
Persze a korszakban szokatlannak tűnő narrációs megoldásai mellett
az Élni igazi melodráma, amely az
érzelmek rendkívül széles skáláján vezeti végig a nézőt. Ám talán azért sikerül
a filmnek mégis elkerülnie a sziruposságot, mert a rendező ezúttal is
ragaszkodott az árnyalt lélektani ábrázoláshoz, a különféle nézőpontok
ütköztetésére építő dramaturgiához és a forma, a kompozíciós elvek innovatív
továbbgondolásához. Azokhoz a pillérekhez, amelyek úgyszólván névjegyszerűen hatják
át alkotásait.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 334 átlag: 5.23 |
|
|
|
|