KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

PAPÍRMOZI

Bayer Antal

Dylan Dog

Bár korántsem lehetünk elégedettek a magyarul megjelenő képregények számával, úgy tűnik, a legnevesebbek előbb-utóbb csak eljutnak hozzánk. Most például az egyik legsikeresebb olasz sorozat, amelyből a mai napig havonta összesen egymillió példányt nyomtatnak, vadonatúj történeteket és már klasszikusnak számító régebbieket.

Dylan Dog figuráját az igencsak különcnek számító, a nyilvánosságot kerülő Tiziano Sclavi alkotta meg 1986-ban, és ő írta a legtöbb epizódot, míg a rajzolók – a fumettinél megszokott módon – gyakran változnak, a legelső illusztrátor, Angelo Stano által lefektetett alapokhoz igazodva.

Dylan Dog Londonban él, és hasonló kapcsolatot tart fenn a Scotland Yarddal, mint Sherlock Holmes. Szintén kikacsintás a nagy elődre, hogy gondolkodás közben hangszerhez nyúl, csakhogy ő nem hegedűn, hanem klarinéton játszik. A hasonlóság azonban itt véget ér, Dylan Dog ugyanis a rémálmok nyomozójának nevezi magát, aminek megfelelően a képregény a horror zsánerébe sorolható. Az első két történetben azonnal zombikkal és Hasfelmetsző Jack szellemével találkozunk, ami egyből megadja az alaphangot. Dylan, akinek a munkáját egy Groucho nevű asszisztens segíti (vagy hátráltatja), rendőr múltja ellenére nem végez klasszikus detektívmunkát, azt eleve unalmasnak tartja, ezért választott egy olyan területet, amelyen nincs konkurenciája. Groucho pont úgy néz ki, mint a Marx-testvérek legismertebbike, és próbál ugyanolyan humorosnak is lenni. Ebben ugyan nem mindig jár sikerrel, ám abszurd megnyilvánulásai enyhítenek a témák morbiditásán, ahogy a szinte minden epizódban elcsábításra váró hölgyek bájai is.

Dylan Dogot hazájában valóságos kultusz övezi, és roppant népszerű a volt Jugoszlávia utódállamaiban is. Amerikába, Franciaországba is eljutott, még ha csak néhány rész erejéig is. Az igazi rajongók pedig minden nyelven gyűjtik, így a magyar kiadás híre is gyorsan elterjedt, a kiadónál már bőven a megjelenés előtt jelentkeztek a fanklubok vezetői. Akiket az a kellemes meglepetés ér majd, hogy exkluzív tartalmat is kapnak, négy ismert magyar illusztrátor – Ábrai Barnabás, Brazil, Felvidéki Miklós és Németh Gyula – úgynevezett pin-up rajzait. A piaci realitások által indokolt óvatosságból csak limitált kiadásban, főleg rendezvényes terjesztésre támaszkodva megjelenő kötet magyar vásárlói pedig annak örülhetnek, hogy március elején Angelo Stano személyesen is ellátogat Budapestre dedikálni és előadást tartani.

Dylan Dog 1: Az élőholtak ébredése. Fekete-fehér, puhafedeles, 196 oldal. Kiadó: Fumax.

 

Füles-bibliográfia

Kiss Ferencről nem csak a képregényes közegben tudja mindenki, hogy a legnagyobb hazai gyűjtő, hanem minden olyan újságíró, riporter vagy egyszerű érdeklődő is, aki kíváncsi a magyar képregény történetének legtermékenyebb korszakára. Immár tíz éve hónapról hónapra fáradhatatlanul mesél – és meséltet a kor még élő veteránjaival – az annak idején többnyire a sajtóban, rovatként megjelent képregényekről. Eredetileg egy régi brigádnaplóban megkezdett, kézírással vezetett aprólékos bibliográfiának a közreadását már hosszú ideje tervezte, és bár eleinte inkább webes megoldásban gondolkodott, hagyta magát meggyőzni, hogy egy ilyen léptékű munkának szó szerint kézzel foghatónak kell lennie.

Közhely, de valóban az első lépés a legnehezebb, és ez most megtörtént, méghozzá a legnagyobb falattal, a Füles rejtvényújságban 1957 és 2013 között közölt képregények teljességre törekvő listájával. Nem kis vállalás volt ez, hiszen még a folytatásos sorozatoknál is nem egyszer valóságos nyomozást kellett folytatni a forrásművek után, míg a rendszerváltás előtti időszakban a nemzetközi sajtóból összehalászott rövid képsoroknál még a rajzoló beazonosítása is hosszas utánjárást igényelt, sok esetben még így is eredménytelennek bizonyult. De ami kideríthető volt, Kiss Ferenc és munkatársai kiderítették.

A hiánypótló kiadványból elsőként az országos könyvtárhálózat kapott példányokat, az érdeklődők képregényes rendezvényeken és a kiadó webshopjában szerezhetik be, olcsóbb fekete-fehér, vagy drágább színes változatban. És természetesen folytatása következik.

 

Füles képregény-bibliográfia. Színes vagy fekete-fehér, irkafűzött, 400 oldal. Kiadó: Linea Comics.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/04 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11841