|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziMeteoraJankovics Márton
Metéora – görög, 2012. Rendezte: Spiros Stathoulopoulos. Írta: Asimakis Alfa Pagidas. Kép: Spiros Stathoulopoulos. Szereplők: Theo Alexander (Theodoros), Tamila Koulieva (Urania), Giorgos Karakantas (Furulyás), Dimitris Hristidis (Szerzetes). Gyártó: Poliplanity Productions / Essential Filmproduktion. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 82 perc.
Hogy Erósz a legnagyobb bajkeverő az
istenek közül, azt már az ókori görögök is pontosan tudták. Hatalmát jelzi,
hogy még az Olümposzt sóval felhintő kereszténység legaszketikusabb válfajainak
sem sikerült őt nyugdíjba kényszerítenie. Ha épp úgy tartja kedve, akár kopár
szurdokokon és robosztus kolostorfalakon is könnyedén átlibben, hogy egy mozdulattal
romba döntsön teljes életeket, ám közben új, szabadabb távlatokat nyisson a
romok fölött.
A Meteora ennek a kettőségnek gyönyörű példázata, egy ortodox
szerzetes és egy apáca érzéki románcán keresztül mutatja be a szexuális vágy
romboló és felszabadító erejét. Egy ilyen pikáns téma általában könnyen megadja
magát a dagályosság vagy az öncélú provokáció csábításának, de Spiros
Stathoulopoulos filmje szerencsére távol tartja magát az effajta tévutaktól.
Nem olcsó érzelmeket árul, és nem is harsányan ítélkezik, inkább megpróbálja
alázatosan feltárni a különös szerelmespár legapróbb lelki rezdüléseit. Csendes,
tétova, megbicsaklott gesztusokban feszülnek egymásnak a testet megzabolázó
vallási rítusok és a mindent elsöprő testi vágy. Az ég felé törő kopár sziklák
szinte erőlködés nélkül szívják fel a szimbolikus tartalmat, a lenyűgöző „holdbéli”
táj tűpontosan ábrázolja a tiltott érzelmek és elfojtások topográfiáját. Itt
természetes létállapot a lassúság, ami így egy pillanatra sem csap át unalomba.
A hosszú beállítások eleve közelítik a cselekmény tempóját a szereplők
életritmusához, de az ortodox ikonokat megelevenítő animációs betétek tárják
igazán szélesre a világukra nyíló ablakot. Ez a történet ugyanis nem lehetne
teljes a spirituális dimenzió megjelenítése nélkül, ami alapjaiban szövi át a
szerelmesek mindennapjait. A mozgó szentképek pedig gyönyörűen képezik le ezt a
szférát, bátran kitapintva az isteni örökkévalóság és a mulandó vágyakra épülő
emberi élet ütközéspontjait. Hisz az ikonnak épp a mozdulatlanság a lényege, a
változás teljes hiánya, mely nélkül nincs, nem is lehet tökéletesség. Ám a Meteora hagyománytisztelő, de az
aszketizmust bátran kritizáló olvasatában Erósz még az örökkévalóságba merevedett
ikonokat is könnyűszerrel mozgásba hozza.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 204 átlag: 5.6 |
|
|
|
|