|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziX-Men: Az eljövendő múlt napjaiKránicz Bence
X-Men: Days of Future Past – amerikai, 2014. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Chris Claremont története alapján Matthew Vaughn, Jane Goldman és Simon Kinberg. Kép: Newton Thomas Sige. Zene: John Ottman. Szereplők: Hugh Jackman (Logan), James McAvoy (Xavier), Michael Fassbender (Magneto), Jennifer Lawrence (Raven), Nicholas Hoult (Hank). Gyártó: Marvel Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 132 perc.
Az első két X-Men filmet rendező Bryan Singer idén visszavette a széria
karmesteri pálcáját, hogy közös nevezőre hozza az eredeti trilógia és a múltban
játszódó Az elsők univerzumát. Ám
hiába indul a cselekmény az apokaliptikus közeljövőben, az idős Xavier
professzor és tanítványai főleg a rajongók kedvéért tűnnek fel, ellentétben az X-Men képregények pápájaként tisztelt
Chris Claremont alapsztorijával, ahol mind az őrrobotokkal való háborúskodás,
mind a múltbéli merénylet megakadályozása érdekében bevetett időutazás
körülményei bővebben ki vannak fejtve – a film megértését nehezíti, hogy
minderre vonatkozóan csak elnagyolt jelzéseket kapunk.
A régi gárdából egyedül
Logannek jut komolyabb szerep: most az egykor forrófejű kívülálló kerül
mentorszerepbe, vagyis az alkotók is felismerték, hogy Hugh Jackman nehezen
leplezhető öregedésére illik reflektálni – a fiatal mutánsokat játszó intellektuális
sztárok (McAvoy, Fassbender, Lawrence) viszont erőlködés nélkül viszik a
vállukon a produkciót. A kulisszaként megjelenő hetvenes évek világa újra azt a
retró-vonzerőt képes nyújtani a nézőnek, mint Az elsők, másrészt, a tisztességtelen politikai machinációk és
összeesküvések évtizedéről lévén szó, találó hátteret képez a mutánskrónikákat
hitelesítő, egyfajta alternatív történelemképet felmutató franchise-építési
stratégiához. Vagyis a történelem átírásának feladata kétszeresen a film
tétjévé válik: az X-Ment hadba küldő
Fox stúdiónak úgy sikerülhet felvennie a kesztyűt a keresztutalásokkal építkező
Marvel-filmekkel, hogy hőseit gondosan integrálja a hidegháborús múlt
sorsfordító eseményeibe, mintha Magneto, Xavier és a többiek mindig is velünk
lettek volna. Mindez szerencsésen együtt jár azzal az érezhető törekvéssel,
hogy ne a látványos akciókon, hanem a karakterek lassan megérő döntésein múljon
a játszma végkimenetele.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 189 átlag: 5.04 |
|
|
|
|