|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziKavarásVarró Attila
Blended – amerikai, 2014. Rendezte: Frank Coraci. Írta: Ivan Menchell és Clare Sera. Kép: Julio Macat. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Jim), Drew Barrymore (Lauren), Wendi McLendon-Covey (Jen), Bella Thorne (Hilary), Braxton Beckham (Brendan). Gyártó: Warner Brothers / Happy Madison Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 117 perc.
Miután Adam Sandler a Ki nevet a végén két és fél órás szerzői önvallomásában leszámolt a
kezdeti sikereit hozó freak-komédiákkal és csalódott az útkeresését jelentő
romkomokban, minden figyelmét a családi vígjátékok felé fordította, amelyek
hőse párnapos össznépi kiruccanás keretében (függetlenség napja, esküvő, újévi
hajókirándulás, trópusi vakáció) helyet, célt és békét talál magának a
középkorú rémálomban. Sandler azonban továbbra sem képes szabadulni a régi
rutinoktól, az új terepen előbb az örökkamasz lúzert zavarta párszor végig (Nagyfiúk, Apa ég), majd romantikus hősét
eresztette gyanútlan családanyára (Kellékfeleség).
Eredeti címéhez híven (ami inkább Keverés)
az idei Kavarás ismét
romkom-alapkonfliktust hasznosít családi kontextusban: egy kamufamília
bajforrásai helyett ezúttal két (látszólag) inkompatibilis csonka család
kényszerű közös nyaralása hozza össze hősünket az álomanyukával, a hawaii
luxusstrandok tejjel-mézzel folyó kánaánja helyébe pedig egy dél-afrikai
üdülőfalu mesés csokigyára lép.
Túl azon, hogy a Kavarás két órás hossza ellenére sem
képes több ízt kihozni az izgalmasnak tűnő „családi screwball” zsánerkeverékből
a szokásos Sandler-köröknél (románc-romboló rinónász és majomzenekar; kedves ám
félidióta színesek; ütős játék, mint poénforrás), Frank Coraci házirendező
egyfajta önreflektív trilógiát teremt a sztáréletműben, jelezve a romkom-ciklus
végpontját, amelyben épp a rokonlélek Drew Barrymore jelentette az ideális Évát
a romantikus Adam mellett. Coraci nem csupán epizódszereplőket (meleg
háttér-énekestől Tízmásodperces Tomig) és konkrét jeleneteket (a reggel ajtót
nyitó gonosz ex) emel át a Nászok ászából
és az 50 első randiból, de a
párkapcsolati problémával konkrétan reflektál Sandler új komikus-státuszára
(mint ezt a blending-motívumot
megéneklő calypso-énekesek bizarr
görög kórusa is jelzi). Fejlődésképtelen hősünk 1998-ban a megváltó szerelem
sorsfordító erejével szembesült, 2004-re megbékélt a románctörténetek végtelen
monotóniájával, 2014-ben pedig a szívcsata már csak eszköz egy több tagot
számláló célközönség egyesítésére, amelyben a családapák mellett a nők és
gyerekek is megkaphatják a nekik kijáró örömöket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 207 átlag: 5.43 |
|
|
|
|