|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziA tenger dalaKránicz Bence
Song of the Sea – dán-belga-ír, 2014. Rendezte: Tomm Moore. Írta: William Collins. Zene: Bruno Coulais. Gyártó: Cartoon Salon / Digital Graphics. Forgalmazó: Szabolcs Cinema Kft. Szinkronizált. 93 perc.
Előző filmjéhez, a magyar animátorok
munkáját is dicsérő Kells titkához
hasonlóan a kortárs rajzfilm fontos alkotójaként jegyzett Tomm Moore ismét az
ír-kelta mondavilág és mesekincs örökségéből merít. Ám míg első rendezése
szorosabban kötődött a szigetország történelméhez, addig A tenger dalában egyszerre kap nagyobb teret az álomszerű, olykor
szürreális fantáziavilág és a családi traumákkal súlyosbított, hétköznapi
rögvaló. A két külön univerzum között azonban magától értetődőnek bizonyul az
átjárás, köszönhetően az egységes és markáns vizualitásnak, valamint a tragédia
árnyékát és az újrakezdés lehetőségét is magában hordozó történet édesbús
hangvételének.
Bent és húgát, a hatéves
kora ellenére némának mutatkozó Saoirse-t egyedül neveli jóravaló, de
megkeseredett apjuk, miután az édesanya a kislány születésekor meghalt – örökül
hagyott mágikus tárgyai és a családi legendák viszont arról árulkodnak, hogy a
kecses és melegszívű Bronagh túlvilága közelebb van a gyerekekhez, mint
gondolnák. A világos, tiszta foltokkal és egyszerű vonásokkal megrajzolt
emberalakok mögött ezernyi kacskaringós, végtelenbe vesző vonal szövi át a
gazdagon kidolgozott háttereket, utalva a valós érzelmi konfliktusokra
megoldást nyújtó mesebirodalom jelenlétére. De A tenger dalát nemcsak a terápiás animációk finom mívű darabjaként
szemlélhetjük, történetében a régmúlt ködébe vesző, sokak által elfelejtett
mítoszok érvénye a CGI-trendekkel szembehelyezett hagyományos rajzfilm
értékeire hívja fel a figyelmet. Sőt, a kővé változtatott tündérlények gyönyörű
metaforájába ágyazott központi tanulság is kortól függetlenül megszívlelendő: a
lélek fájdalmaira a bezárkózás és a magányos gyötrődés csupán ideig-óráig
jelenthet gyógyírt, a múlt elengedéséhez igenis szükség van a közös feldolgozás
folyamatára – arra a küzdelmes feladatra, ami Moore filmjét nézve máris
könnyebbnek tűnik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 176 átlag: 5.56 |
|
|
|
|