|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDJenkikKránicz Bence
Yanks – angol–amerikai, 1979. Rendezte: John Schlesinger. Szereplők: Richard Gere, Lisa Eichhorn, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: MGM-UA. 138 perc.
Noha senkinek nem az ő neve ugrik be
elsőként, ha a hatvanas évek brit újfilmjei kerülnek szóba, John Schlesinger a free cinema meghatározó alkotójaként
vált ismertté. Politikusabb és társadalmi ügyekben elkötelezettebb
pályatársainál, Reisznél vagy Richardsonnál azonban sokkal jobban boldogult a
tengerentúlon, új-hollywoodi sikerfilmjei pedig anyagi lehetőséget teremtettek
számára, hogy rendre visszatérjen forgatni Angliába. Ebben a tekintetben az Éjféli cowboy-t követő Átkozott vasárnap és a Maraton életre-halálra után készített Jenkik is a rendező szívügyének
számított, ez utóbbi film ráadásul Schlesinger nemzedékének fontos tapasztalatát,
a II. világháború alatt a szigetországban állomásozó amerikai katonák és a
helyiek kényszerű együttélését dolgozza fel.
A jenki Matt (Richard
Gere) és a brit Jean (Lisa Eichhorn) szerelméről szóló történet az egyébként
sem újító szelleméről híres rendező kezei között régimódi,
a klasszikus Hollywood háborús melodrámáit idéző filmmé formálódik, melynek
érdekessége elsősorban abban áll, ahogyan a műfaj nemes hagyományait betartva a
történelmi valóság kevésbé fennkölt, ebben a zsánerközegben finoman szubverzívnek
ható részleteit is megmutatja. A kulcsszó az átmenetiség: a frontra vonult
férfiak nélkül élő angol nők és a könnyű kalandokat kereső amerikai katonák
egyaránt tisztában vannak vele, hogy a kialakuló kapcsolatok nem tarthatnak
sokáig, az érzelmeknek viszont nem lehet gátat szabni. Van, aki higgadtan,
támogatást keresve bonyolódik bele egy viszonyba, mások a holnappal nem
gondolva összeházasodnak. Hőseink sem maradhatnak együtt, csak a viszontlátás
esélyét harcolhatják ki maguknak. Emiatt a happy end sem kézenfekvő, sőt, a
pályaudvaron tolongó, a hazainduló katonáktól ki tudja, mit remélő asszonyok
képe némi szatirikus élt is kölcsönöz a bő lére eresztett, míves, mára kissé
porosnak ható mozidarabnak.
Extrák: nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 114 átlag: 5.39 |
|
|
|
|