|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDA tanítványokGelencsér Gábor
Magyar, 1985. Rendezte: Bereményi Géza. Szereplők: Eperjes Károly, Gelley Kornél, Rajhona Ádám, Cserhalmi György, Básti Juli. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 98 perc.
Bereményi Géza féltucat forgatókönyvvel a
háta mögött, negyven évesen rendezi meg első játékfilmjét. Különös helyzet: az
egyik legtapasztaltabb és legsikeresebb forgatókönyvíró (Veri az ördög a feleségét, Megáll
az idő) elsőfilmes rendezőként mindenféle szakmai előképzettség nélkül
szembesül a korábban bizonyára többször elirigyelt szerepkörrel. E furcsa
kettős státuszt maradéktalanul tükrözi A
tanítványok című film: a precíz forgatókönyv a szerzői életmű fontos
fejezete, míg a rendezést az új játékszerre rácsodálkozó naiv lelkesedés hatja
át. Utóbbi nyertese Kardos Sándor operatőr, aki talán más, tapasztaltabb
rendezők mellett kevésbé engedhetné szabadon vizuális fantáziáját. Itt viszont
a történet nyitányában harmincas évekbeli archívokat montíroz össze saját
felvételekkel, sőt még Szőts István Emberek
a havason című filmjének híres vonatjelenetébe is „beleforgat”. A „szegény
ember történelmi filmje” ez, amikor a szükségből erény kovácsolódik, s a
kreativitás felülkerekedik a pénzügyi korlátokon.
A
tanítványok tehát történelmi film, a
második világháború előestéjén indul, s egy akkortájt teljességgel ismeretlen,
elfeledett társadalomtudományi kísérlet körül bonyolódik. A Dr. Szaniszló
József emlékirata nyomán készült forgatókönyv a tanyáról a fővárosba kerülő
ifjú egyetemista nézőpontjából meséli el Magyary Zoltán professzor küzdelmét az
ország közigazgatási reformjáért, csatáját Teleki Pál miniszterelnökkel, aki
politikát gyanít – legyen az kommunista vagy náci – a professzor szigorúan
szakmai programjában. A háború aztán elsöpör mindent: Teleki öngyilkos lesz, a
szakmai programon pedig valóban felülkerekedik a politika – s az ország
modernizációja 1945 után is elmarad. Ez azonban már senkit sem érdekel – erről
tanúskodik a történelmi jelenetekkel párhuzamosan szerkesztett jelen idejű
szál, amelyben az idős Szaniszló-alteregót látjuk a fiával: egy társadalmi
utópia utolsó képviselőjét a megvalósult disztópia közönyös ifjú nemzedékének
árnyékában.
Bereményi szerzői látásmódja két
aspektusban is eltér a korabeli filmek általános történelemképétől. Egyrészt
olyan összefüggésekre világít rá, amelyek kevéssé állnak a figyelem fókuszában,
s ezáltal másfajta rálátásunk lesz az ismert folyamatokra. A tanítványokban mindez a szakértelem vs. politika konfliktusában
fogalmazódik meg máig, azaz a film elkészítését (meg a rendszerváltozást)
követő harminc esztendőre érvényes módon. A másik aspektus a történelmi
tanulság egyértelműsítése, azaz a múlt meghosszabbítása a fakó jelenig. Az utód
flegma közönye nem hagy kétséget afelől, miféle tanítványok vagyunk mi itt és
most: rosszak.
Extra: Az
elsőfilm édessége – Fazekas Eszter beszélgetése Bereményi Gézával és Kardos
Sándorral (MaNDA, 2015, 50’).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 87 átlag: 5.68 |
|
|
|
|