|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDMerényletFekete Martin
Assassination – amerikai, 1987. Rendezte: Peter Hunt. Szereplők: Charles Bronson, Jill Ireland, Stephen Elliott. Forgalmazó: Fantasy Film. 85 perc.
Bár az akciófilm műfajának legjelentősebb
előzményeként számon tartott James Bond-sorozat kulcsfigurái közül csak a
007-es ügynököt életre keltő színészek nevei vonultak be a köztudatba, a
hatvanas évek óta töretlen népszerűségnek örvendő filmek sikerében más alkotók
is oroszlánrészt vállaltak. Noha az 1969-es Őfelsége
titkosszolgálatábant már rendezőként jegyzi, Peter Hunt vágóként járult
hozzá a sorozat és az akcióműfaj diadalmenetéhez: a hitchcocki kémthrillerekhez
képest gyengén megírt, az összeesküvés szálainak kibogozása helyett a látványos
összecsapásokra koncentráló történetekben a drámai mélységet feszes tempóval
pótolta, így a nézőt már nem foglalkoztatták a cselekményvezetés logikai hibái.
A Merénylet
alapszituációja a hatvanas-hetvenes évek paranoiathrillereit idézi: Charles
Bronson testőrfigurája rájön, hogy a First Lady körül bekövetkező
szerencsétlenségek nem véletlen balesetek, s egyedül kell megvédenie a nőt,
ugyanis az ellene irányuló összeesküvés szálai a politika legfelső és legbelső
köréig vezetnek. Azonban a rendezői székben ezúttal nem A Parallax-tervet is készítő Alan J. Pakula ült, így nem egy lassan
építkező, a nyomozás előrehaladtával egyre sötétebbé és nyomasztóbbá váló
filmet kapunk, hanem rendkívül pörgős és akciódús, tipikusan nyolcvanas
évekbeli műfajkeveréket, melyben a paranoiathrilleres Kennedy-utalások és az
akciófilmes robbanásokkal tarkított üldözések könnyed hangvétellel és humorral
párosulnak. Hunt nem tagadja meg Bond-filmes kötődését: a kései Roger
Moore-darabok parodisztikus stílusát idézi meg az állandóan csak a sminkje
miatt aggódó First Lady figurájával, a harsány zenehasználattal és az egyre
extrémebb akciójelenetekkel, melyekben földön, vízen, levegőben, a
legkülönfélébb járműveken menekülnek hőseink és még a motorosokat is
rakétavetővel próbálják meg kilőni.
Extrák:
Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 114 átlag: 5.79 |
|
|
|
|