|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziAkihez beszél a földPápai Zsolt
The Water Diviner – ausztrál-török, 2014. Rendezte: Russell Crowe. Írta: Andrew Knight és Andrew Anastasios.. Kép: Andrew Lesnie. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Russell Crowe (Connor), Olga Kurylenko (Ayshe), Yilmaz Erdogan (Hasszan), Jai Courtney (Hughes). Gyártó: Fear of God Films / Hopscotch Features / RatPac Entertainment. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 111 perc.
A sztárszínész Russell Crowe rendezői
debütálásában az első világháborúban az antant oldalán a törökországi Gallipoli
vérszivattyújába vetett ausztrál katonák tragédiáját dolgozta fel,
mindenekelőtt David Leant és Steven Spielberget, távolabbról pedig Peter Weirt citálva.
Az epikus indíttatás Leant idézi, a melodrámai tónus a Hadak útján Spielbergjét, és a film ugyan egyetlen pillanatra sem
ereszti a nézőt – meseszövése imponáló, tájérzékenysége, fényképezése
lehengerlő, olyannyira, hogy még a tízpercenként kötelezően érkező lassított
felvételek sem zavaróak –, de Crowe talán nem elég bátor és következetes
nevezett rendezők örökségének felvállalásában.
A történet hőse a három fiát Gallipolinál
vesztő ausztrál farmer (Crowe), aki felesége halála után nekivág, hogy
felkutassa a csatamezőn gyermekeinek holttestét, és hazai temetőbe szállíttassa
őket. Isztambulban találkozik az újrakezdés lehetőségét megtestesítő fiatal
özvegyasszonnyal, a már Óhollywoodban is népszerű megváltástörténetek
posztklasszikus variánsát látjuk hát. A háborús film és a melodráma műfaja
hagyományosan jól megfér egymással, ezúttal viszont nem hézagmentesen
illeszkednek, főként a film ellentmondásos értékorientációja miatt. Crowe-nak,
színészként és rendezőként egyaránt, kivált a melodrámai szituációkkal gyűlik
meg a baja. Rosszul áll neki a hősszerelmesi póz, zavartan és feszélyezetten
mozog, továbbá rendezőként nem képes a néző számára átélhetővé tenni az efféle
jelenetekben óhatatlanul is megjelenő pátoszt, amivel az érzelmeket akaratlanul
is inkább kínosnak és eltagadandónak, semmint kontrollálhatatlannak és
parttalanul áradónak ábrázolja – mintha szégyellné azt, amit Spielberg soha nem
szégyellt. Szerencsére azonban Crowe a bontakozó szerelem mellett egy
férfibarátság megszületését is filmre veszi, aminek már van dinamikája, annak
ellenére, hogy a fiait vesztő ausztrál férfi és a Gallipolit védő török tiszt
(a kiváló Yilmaz Erdogan a Volt egyszer
egy Anatóliából) cimboraságának története legalábbis történelmietlennek
tűnik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 58 átlag: 5.79 |
|
|
|
|