KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Miénk a világ

Varró Attila


We Are Your Friends – amerikai, 2015. Rendezte: Max Joseph. Írta: Meaghan Oppenheimer, Max Joseph. Kép: Brett Pawlak. Zene: Matthew Simpson. Szereplők: Zac Efron (Cole), Emily ratajkowski (Sophie), Wes Bentley (James), Shiloh Fernandez (Ollie). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 103 perc.

 

 

Az elektronikus tánczenéhez kapcsolódó eddigi zsánerkezdemények alapvetően a „hányatott művész”-portré kategóriában és európai színekben indultak (a Pete Tong-filmtől Kalkbrenner Berlin Callingjáig), de idén Hollywood is beszállt a partiba, hogy a francia Eden mintájára egy coming-of-age sztoriban hozza össze a kortárs EDM-fesztiválok és serdülőfilmek közönségét. Piaci szempontból remek döntés volt erős zenei anyagra és ütős látványvilágra épülő parti-jeleneteket kombinálni egy tehetséges, álmait valóra váltó fiatal útjával, ám – az elmúlt évek hasonló stratégiát választó Spring Breakersével ellentétben – Max Joseph debütfilmje látványvilág terén hivalkodó, ám elkoptatott ötletparádé (rotoszkópos drogvízió-jelenete nyugodt szívvel nevezhető a zenés látomásbetétek David Guettájának), plusz a történetében sem mutat fel semmi szokatlan, egyéni megoldást.

Hasonlóan főhőséhez, aki végül a (Berlin Callingból átemelt) assemblage stratégiával jut el a piaci önmegvalósításhoz, Joseph filmje is különféle hétköznapi tárgyak összeillesztéséből próbál életképes alkotást kerekíteni: a fejlődéstörténet ürügyén valójában az ifjú Los Angelesi-i DJ aktuális problémáiból (szemét meló, csóróság, elvesztett barátok) szemezget, középpontban a sztori döntő részét adó szerelmi háromszöggel, ahol ezúttal is önreflektív Művészet-metaforaként jelenik meg a feltörekvő tehetség és a piacbaráttá fakult sztárművész közé szorult szépség pneumatikus alakja. Ki tudja, az átgondolatlanság hibájából vagy az író-rendező keserű kritikája gyanánt a pozitív „Többre is képesek vagyunk” záróüzenet mellé, a lányparazita választása végül indokolatlan marad: akárcsak a filmről, róla sem lehet eldönteni, vajon őszinte érzelmek vezérlik vagy csupán érdekből, jobb híján szavaz az ifjúságra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12436