|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziMiénk a világVarró Attila
We Are Your Friends – amerikai, 2015. Rendezte: Max Joseph. Írta: Meaghan Oppenheimer, Max Joseph. Kép: Brett Pawlak. Zene: Matthew Simpson. Szereplők: Zac Efron (Cole), Emily ratajkowski (Sophie), Wes Bentley (James), Shiloh Fernandez (Ollie). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 103 perc.
Az elektronikus
tánczenéhez kapcsolódó eddigi zsánerkezdemények alapvetően a „hányatott művész”-portré
kategóriában és európai színekben indultak (a Pete Tong-filmtől Kalkbrenner Berlin Callingjáig), de idén Hollywood
is beszállt a partiba, hogy a francia Eden
mintájára egy coming-of-age sztoriban
hozza össze a kortárs EDM-fesztiválok és serdülőfilmek közönségét. Piaci
szempontból remek döntés volt erős zenei anyagra és ütős látványvilágra épülő
parti-jeleneteket kombinálni egy tehetséges, álmait valóra váltó fiatal útjával,
ám – az elmúlt évek hasonló stratégiát választó Spring Breakersével ellentétben – Max Joseph debütfilmje látványvilág
terén hivalkodó, ám elkoptatott ötletparádé (rotoszkópos drogvízió-jelenete nyugodt
szívvel nevezhető a zenés látomásbetétek David Guettájának), plusz a
történetében sem mutat fel semmi szokatlan, egyéni megoldást.
Hasonlóan főhőséhez, aki
végül a (Berlin Callingból átemelt) assemblage stratégiával jut el a piaci
önmegvalósításhoz, Joseph filmje is különféle hétköznapi tárgyak
összeillesztéséből próbál életképes alkotást kerekíteni: a fejlődéstörténet ürügyén
valójában az ifjú Los Angelesi-i DJ aktuális problémáiból (szemét meló,
csóróság, elvesztett barátok) szemezget, középpontban a sztori döntő részét adó
szerelmi háromszöggel, ahol ezúttal is önreflektív Művészet-metaforaként jelenik
meg a feltörekvő tehetség és a piacbaráttá fakult sztárművész közé szorult
szépség pneumatikus alakja. Ki tudja, az átgondolatlanság hibájából vagy az
író-rendező keserű kritikája gyanánt a pozitív „Többre is képesek vagyunk”
záróüzenet mellé, a lányparazita választása végül indokolatlan marad: akárcsak
a filmről, róla sem lehet eldönteni, vajon őszinte érzelmek vezérlik vagy
csupán érdekből, jobb híján szavaz az ifjúságra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 49 átlag: 5.53 |
|
|
|
|