|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDVeri az ördög a feleségétGelencsér Gábor
Magyar, 1977. Rendezte: András Ferenc. Szereplők: Pásztor Erzsi, Szabó Lajos, Sarlai Imre, Pécsi Ildikó, Anatol Constantin. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 95 perc.
Nehéz eldönteni, ki
ellenszenvesebb András Ferenc első filmjében: az életidegen, gyomorbajos
funkcionárius vagy az őt vendégül látó, ügyeskedő, evő-ivó, de inkább zabáló és
vedelő balatoni család. Ha különféleképpen is, de alapvetően mindkét fél
egyaránt taszító – s ettől jó, időtálló szatíra a Veri az ördög a feleségét. Nem a hatalomnak mond oda a kisember
védelmében, s nem is a kispolgári magatartást ostorozza a szocialista világképpel
szemben, hanem mindkettőt – s ebben fontos társadalomtudományi gondolat rejlik.
Az „érett” Kádár-korban az egyik kitermeli a másikat; mindaz, amit kölcsönösen
utálnak egymásban, az végül is saját teremtményük. Az apparátus elszakad az
emberektől, kapcsolatuk üres ceremoniális gesztusokra korlátozódik. Az egyszerű
emberek nem bánják, hogy (végre) békén hagyják őket, de ha már, akkor saját
értékrendjük és lehetőségük szerint próbálnak boldogulni. Demokratikus
intézményrendszer, amely a társadalmi dialógust fenntarthatná és
szabályozhatná, nincs, az informális csatornák pedig – erről szól sarkított
módon a film – nem működnek. Valamiféle reményt a mindettől látványosan
idegenkedő fiatalok jelenthetnének – talán nem véletlen, hogy ők a film
legkevésbé kidolgozott figurái.
A Veri az ördög a feleségét nagy leleménye, hogy a fenti társadalmi
anomália absztrakt leírását egy igen konkrét, ám azt mégis tökéletesen leképező
alkalomhoz illeszti: augusztus 20.-ához. A baloldali fordulatot követően az új
rezsim jó taktikai érzékkel erre a népi (új kenyér) és vallásos (Szent István)
emléknapra telepíti rá az új alkotmány ünnepét, s ezzel „domesztikálja” a
kulturális hagyományban mélyen gyökerező napot. Augusztus 20.-án minden együtt
van ahhoz, hogy egymást kioltva semmilyen legyen: katonai parádé és Szent
Jobb-körmenet, tisztavatás és az új kenyér megáldása. Hogy az ünnep milyen
abszurd karriert fut be a XX. század folyamán, arról igen szemléletes képet
nyújt a kiadvány extrája: válogatás az augusztus 20.-áról tudósító magyar
filmhíradókból. Kilenc példán keresztül, 1939-től 1971-ig sorjáznak politikai
önképek, a Hősök teréről szóló összeállításokhoz hasonló reprezentatív erővel
(ilyet Jancsó Miklós és Szabó István is készített). A programok igencsak
változnak, egy dolog azonban (máig) változatlan: este tűzijáték. András Ferenc
filmjében is.
Extra: Augusztus 20. a magyar filmhíradókban (MaNDA, 2015, 38’).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 120 átlag: 5.1 |
|
|
|
|