|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziKötéltáncJankovics Márton
The Walk – amerikai,
2015. Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: Christopher Browne. Kép: Dariusz Wolski.
Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Joseph Gordon-Levitt (Petit), Ben Kingsley
(Rudy), Charlotte Le Bon (Annie), Ben Schwartz (Albert). Gyártó: ImageMovers / TriStar
Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
120 perc.
Ha van film, amelyiknél
a 3D hozzáadhat valami lényegeset az élményhez, akkor az a Kötéltánc. A New York-i ikertornyok között kifeszített drótkötélen
átsétáló Philippe Petit története ezüsttálcán kínálta azt a vizuális
attrakciót, amire a háromdimenziós technikát kitalálták: az extrém mélységi
beállítások ezúttal eleve kódolva vannak a cselekményben. Ebből a szempontból
sikerült is Zemeckisék mutatványa: a 400 méteres magasságban játszódó finálé
rendkívül látványos és feszült lett, kizökkentve a nézőt talajközeli
komfortzónájából.
Ám a Kötéltánc csupán az
attrakcióban tud újat mutatni. Minden másban sorvezetőként használja a
Petit-ről készült 2008-as dokumentumfilmet, ami mesterien dramatizálta az
őrült, illegális akció előkészületeit és végrehajtását (még a narrációs
technikáját is átvették az Oscar-díjas Ember
a magasbanból). Mert itt nemcsak maga a mutatvány elképesztő, hanem az is,
ahogy a maroknyi csapat eljutott odáig, hogy végre kifeszíthesse a kötelet a
tornyok között. Az egyik fő probléma épp az a filmmel, hogy a valóság túl közel
áll a fikciós sablonokhoz, hogy jól működhessen a vásznon. A megtörtént
események annyira kiélezettek és filmszerűek, hogy a játékfilmes forma
csökkenti a hatásukat a szimpla elmeséléshez képest. A torony peremén ingó
nyílvessző, a meztelen ugrándozás vagy a burleszkszerűen bénázó rendőrök azt az
érzést keltik a nézőben, hogy szimpla forgatókönyvírói túlzásról van szó, pedig
mindezek pontosan így történtek a valóságban is.
Zemeckisék tehát
viszonylag hűen dolgozták fel a sztorit, jó arányérzékkel áramvonalasították a
szövevényes felkészülést, itt-ott kivéve vagy hozzáadva egy szálat a
cselekményhez. Az egyszerűsítést leginkább a karakterek szenvedték meg, összetettségükből
nem sok jön át a játékfilmes verzióban. Petit tetteinek kozmetikázása különösen
az összecsapott lezárásban bosszantó, ahol az alkotók végül feláldozzák a főhős
karizmáját a szimpátia oltárán.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 40 átlag: 6.2 |
|
|
|
|