|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziA hegedűtanárForgács Nóra Kinga
Tudo
que aprendemos juntos – brazil, 2015. Rendezte: Sérgio Machado. Írta: Antonio
Ermirio de Moraes darabjából Marta Nehrig, Marcelo Gomes és Sérgio Machado.
Kép: Marcelo Durst. Zene: Felipe de Souza. Szereplők: Lázaro Ramos (Laerte),
Kaique Jesus (Samuel), Elzio Vieira (VR), Sandra Corveloni (Alzira). Gyártó:
Gullane Filmes. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos.
112 perc.
Háromféle
hozzáállás létezik a brazil nyomornegyedekkel kapcsolatban. Az egyik a
romantikus: hol máshol születnének katarzissal szolgáló történetek, ha nem
ezekben a városrészekben? A másik a racionális: komplex társadalmi és szociális
problémák testesülnek meg egy-egy lakónegyedben. A harmadik pedig azt mondja:
ha erre jársz, neked nem kedves a saját életed, inkább maradj távol.
A hegedűtanár voltaképpen az az állatorvosi ló, amelyiken mindegyik attitűd
tetten érhető. A középpontban São Paulo Heliópolis nevű favelája áll. Az elnevezés csalóka fény, ez a város egyik legdurvább
nyomornegyede, a napsugár csak tétova bizonytalansággal jut el az ott élőkhöz.
A helyi iskolába járó gyerekeknek az jelenthet felemelkedést, ha az igényeikhez
alkalmazkodó és az életükbe jól illeszkedő tehetségfejlesztő programmal
találkoznak. És van egy fickó, aki vidékről, lentről jött (Brazíliában ez nem
kétórás vonatozást, hanem egy szakadék két peremét jelenti), a szüleinek akar
elsősorban bizonyítani, hogy profi zenekarban fog dolgozni elsőhegedűsként.
Addig is hazudnia kell a főbérlőnek az anyagi helyzetéről, mivel São Paulo
drága város. Nehéz ott megkapaszkodni. Ő lesz – kezdetben kényszerűségből – a
tanár a gyerekek mellett.
Ami a
két mesét egybegyúrja, az egy valóban létező közösség története. A São Paulo-i
OSESP Orchestra a zene erejével integrálja a szegregációban, önként vállalt
vagy kényszerű leszakadásban élő résztvevőit. Mindenki tanul. Egymástól. Nem
feltétlenül a violinkulcs megrajzolását, vagy a helyes hangszertartást, hanem
az egymásért való felelősség vállalását, mert ebből indul ki minden jó dolog,
ha emberekről van szó. Sérgio Machado
filmje ugyan a katarzis felé csábuló módon, de azt mondja: nem halsz bele, ha a
szegénység, a veszőben lévő tehetséges fiatalok felé fordítod a fejed, és
cserébe feladsz valamit. Mert a végén azt a valamit úgy is megnyered. Pont
azáltal, hogy késznek bizonyultál a felelősségvállalásra. Machado munkája
nyilvánvalóan egyszerűsítő és túlzottan optimista, ellenben magában rejti azt a
fájdalmat, amiről megkerülhetetlenül beszélni kell.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 9 átlag: 6.67 |
|
|
|
|