|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDMorganSoós Tamás Dénes
Morgan – amerikai, 2016.
Rendezte: Luke Scott. Szereplők: Kate Mara, Anya Taylor-Joy, Paul Giamatti.
Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 92 perc.
Az ember tervez, a gép
meg végez vele. A mesterséges intelligencia-filmekből ismert ügymenet zajlik
itt is, azzal a különbséggel, hogy a szintetikus DNS-ből kitenyésztett
gépembert – az ötéves, de tizenötnek kinéző, dühkezelési gondokkal küzdő
tinédzser Morgant – a tudósok a szüleiként nevelik; erőszakos kitörésének
kivizsgálására érkezik a vidéki horrorkúriába a multicég kockázatkezelési
tanácsadója. Ridley Scott fiának első filmjében nem az a kérdés, hogy emberré
válhat-e az android, hanem hogy a szocializáció során mennyire tud
felülemelkedni a természetén, és a megfelelő neveltetéssel eligazodni az emberi
érzelmek kavalkádjában. Újat nem mond a film annak, aki látta az Ex Machinát (a Morgan stilisztikájában igen, rétegzettségében, iróniájában nem
idézi Alex Garland remeklését), de izgalmasan tálalja az örök MI-kérdéseket –
egészen addig, míg a rendező úgy nem dönt, hogy Tökéletes katonává képzi át ezt a Frankensteinbe oltott Hibridet,
és az akciófilm véres módszerével zárja rövidre a válaszokat. Ezzel nemcsak az
a gond, hogy Luke Scott nem veszi észre: feszültség az emberek és az
érzelmeivel küzdő mesterséges intelligencia pszichológiai csatáiból fakad,
hanem hogy akciót korántsem tud olyan hatásosan rendezni, mint vészjósló
atmoszférát, és sután felépített és -snittelt verekedésekkel csapja szét a
suspense-t. Kihagyott, de érdekesen kihagyott ziccer a film, ami után az ifj.
Scottra és a Morgant hideglelős hatással játszó Anya Taylor-Joyra (A boszorkány) is érdemes lesz
odafigyelni.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 6 |
|
|
|
|