KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

The Kettering Incident

Rejtélyek újabb szigete

Roboz Gábor

Misztikus tévésorozat Tasmániából.

Mindig izgalmas lehetőségeket rejt, amikor egy kis nemzet nagy kaliberű produkcióval próbálja meg felhelyezni magát a filmvilág térképére, a bevált műfaji sémák biztoskezű használata helyi sajátosságokkal feldobva emlékezetes eredménnyel járhat. Tasmánia helyzete persze egy csapásra nem fog megváltozni, de a közeljövőben talán többen lesznek kíváncsiak a szigetállam filmes tevékenységére, miután az Amazon lecsapott az idén júliusban bemutatott The Kettering Incident forgalmazási jogaira. A nyolcrészes krimisorozat első szezonja Ausztrália legnagyobb szigetének eddigi legdrágább televíziós produkciója, amelynek esélyeit a nemzetközi piacon nagyban növeli, hogy a főszerepet az egyre ismertebb Elizabeth Debickire (Éjszakai szolgálat) osztották. A készítők ugyanakkor nem egy újabb karcos nyomozófigurát tettek meg főhősnek, hanem egy emlékezetkiesésekkel küzdő hematológust, aki kamaszként különös traumát élt át – éppen az erdőben biciklizett egy másik lánnyal, aki tisztázatlan körülmények között eltűnt, ő pedig semmire sem emlékszik az esetből –, és tizenöt év után visszatér a címbeli városba, ahol furcsa eseménysor veszi kezdetét.

A sorozat fő kreátora Victoria Madden, aki az elmúlt húsz évben ausztrál és angol tévészériák forgatókönyvírójaként és producereként elég tapasztalatot halmozott fel ahhoz, hogy beálljon egy ekkora téttel bíró projekt mögé, amely színészi és technikai szempontból egyértelműen felveszi a versenyt napjaink más tévés produkcióival. Madden elsődleges inspirációként skandináv krimikre hivatkozik, egyes cikkek tasmán Twin Peakset emlegetnek: az előbbi párhuzam nagyjából annyiban merül ki, hogy ez a sorozat sem rág mindent a néző szájába, az utóbbi pedig akkor áll, ha közös nevezőnek elég a „furcsa dolgok történnek egy kisvárosban” alaphelyzet.

A sorozat elején újabb eltűnésre kerül sor, és az ügybe belegabalyodó főhősnő mellett egy zsarupárost, valamint néhány további érintettet ismerünk meg, hogy a készítők aztán tucatnyi karaktert mozgatva, különböző rejtélyek halmozásával gördítsék előre a cselekményt. Hamar felmerül a kérdés, hogy a szigeten zajló események racionálisan is megmagyarázhatóak-e, a széria tehát inkább a Lostot idézi: azt egyelőre nem lehet tudni, hogy az alkotóknak is olyan mitológiaépítési ambícióik vannak-e, mint amerikai kollégáiknak, mindenesetre több kérdést hagynak nyitva, mint amennyit megválaszolnak.

Ha akár csak minimálisan is tájékozódunk a sorozatról előzetesen, pillanatok alatt belebotlunk a Madden által is hangoztatott „tasmán gótika” elnevezésbe, amely az Ausztráliában bő másfél évszázados irodalmi hagyományt jelöli, és a tasmán főváros néhány éve nyílt, neves múzeumának (Museum of Old and New Art) hatására a helyi turizmus is komolyan épít kultúrtörténetük sötét sajátosságaira. Az egykori angol fegyencgyarmat történelme ugyanis a számtalan őslakos kiirtásával, törzsi konfliktusaival és rítusaival termékeny táptalajt biztosított ahhoz, hogy elszaporodjanak a kegyetlenkedést, elszigetelődést, rettegést tematizáló történetek, bár ezek közül egyedül a kannibállá lett exfogoly esete vált aránylag híressé (Alexander Pearce utolsó gyónásai,Van Diemen-föld).

Maddenék nem azt az utat választották, hogy komor hagyományukat higítatlanul a világ elé tárják (a True Detective töményebb ízelítőt adott, igaz, építhetett a déli gótika ismertebb tradíciójára),többnyire megelégedtek azzal, hogy elszórtak kisebb utalásokat helyi sajátosságokra, mint például az elterjedt UFO-hit vagy egyes családok régmúltig visszanyúló birtokviszonya. A sorozatban hangsúlyosabb szerepet részben a környezetvédők és favágók mélyen gyökerező konfliktusa kap, és persze maga a táj, amelynek rejtélyes és fenséges természetét a készítők nem hagyhatták kiaknázatlanul, így ritkán maradunk percekre totálkép nélkül.

Nem véletlenül ugorhat be a szériáról az Új-Zélandon játszódó Top of the Lake, ugyanakkor Maddenék produkciója komplexitásban nem ér fel Campionék minisorozatához. A The Kettering Incident-et annyira nem hatja át a helyi hagyomány, hogy igazán egzotikus legyen, kuriózumértékét inkább az adhatja, hogy misztikus krimiként manapság kevés vetélytársa akad.

 

The Kettering Incident – ausztrál tévésorozat, 2016. Rendezte: Tony Krawitz, Roman Woods. Írta: Vicky Madden, Vincent Sheeman. Kép: Ari Wegner. Zene: Matteo Zingales. Szereplők: Elizabeth Debicki (Dr. Anna Macy), Matthew Le Nevez (Brian), Henry Nixon (Fergus). Gyártó: Porchlight / Sweet Potato Films. 8x60 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13066