|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDElzárva a világ előlBata Norbert
The Disappointments Room
– amerikai, 2016. Rendezte: D.J. Caruso. Szereplők: Kate Beckinsale, Mel Raido,
Lucas Till. Forgalmazó: Fórum. 88 perc.
Mostanság, amikor a
körülajnározott kortárs horrorfilmek rendre csalódást okoznak – a Valami követ átgondolatlanságától kezdve
A boszorkány blöffjén át a The Autopsy of Jane Doe elmaszatolt
fináléjáig –, szinte már üdítően hat egy olyan rémfilm, amelyet még csak
pozitív sajtóvisszhang sem övez, és nem kelt hamis reményeket a közönségben.
Igaz, ha a szóban forgó produkciónak ez az egyetlen érdeme, a néző így sem jár
jobban – sőt. Pedig nem indul vállalhatatlanul a Hátsó ablak középszerű kertvárosi parafrázisával, a Disturbiával „elhíresült” D.J. Caruso
2014-ben forgatott, de csak két évvel később bemutatott filmje, az Elzárva a világ elől. Jobb pillanatai azonban
sajnos levonulnak legkésőbb az expozíció végéig; gondolok itt azokra a
snittekre, amelyek egy ódon ház belső tereit mutatják, némi ajtónyikorgással,
vízcsöpögéssel erősítve az atmoszférát, és azt sejtetik: kísértetfilm van körvonalazódóban.
Amint azonban az emberi dráma, a természetfelettinek vélt borzalmak, de
leginkább egy súlyos csapástól szétzilált női psziché rejtelmei kerülnének
terítékre, hamar ellaposodik, vagy stílszerűen szólva, ezer sebből kezd el
vérezni a film. A cselekményvezetés összecsapottsága, a primitív jump scare effektusok, az értékelhető
színészi játék teljes hiánya és a paráztatónak szánt, ámde nevetségességbe
torkolló montázsok – kivált az idősíkok és tudatképek menetrendszerű
váltogatása – nyomatékosítják igazán, mekkora a szakadék az Elzárva a világ elől és az általa
megidézett előzmények (olyan remeklések, mint az Ijesszük halálra Jessicát! és a Ragyogás)
között.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 5.5 |
|
|
|
|