|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziOroszlánKránicz Bence
Lion
– amerikai-brit, 2016. Rendezte: Garth Davis. Írta: Sharoo Brierley regényéből
Luke Davies. Kép: Greig Fraser. Zene: Volker Bertelmann és Dustin O’Halloran.
Szereplők: Dev Patel / Sunny Pawar (Saroo), David Wenham (John), Nicole Kidman
(Sue), Rooney Mara (Lucy), Deepti Naval (Saroj Sood). Gyártó: The Weinstein
Company / Transmission Film. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.
Posztigazságokkal
és alternatív tényekkel fertőzött korunkban felértékelődhet még az elnyűtt „igaz
történet alapján” címke is. Pedig régóta ellenszenves ez a kategória, főleg
azért, mert az Oscar-szezonhoz közeledve egyre több „igaz történet” kerül
mozikba, és e filmek mögött sokkal könnyebb a filmakadémiai tagok érzelmi
manipulálására játszó, opportunista producereket látni, mint az elesett
embereknek hangot adó, különleges életutakat elregélő művészeket.
Ám
az Oroszlán valóban olyan erős
történetet mesél, hogy nem esik nehezünkre félretenni páncélként növesztett
cinizmusunkat. A közép-indiai faluban cseperedő, koldusszegény Saroo
kisgyerekként egy éjjel bátyjára várva elalszik egy üres vonaton, majd több
mint ezer kilométerrel odébb, Kalkutta városában ébred. Bengáli nyelven nem
beszél, írni-olvasni nem tud, sőt faluja nevében sem biztos, így aztán
árvaházban köt ki. Az első csoda akkor éri, amikor örökbe fogadja egy ausztrál
házaspár. A második akkor, amikor új hazájában otthonra lelt, egyetemet végzett
felnőttként a Google Earth-ön keresgélve rátalál szülőfalujára.
Saroo
Brierley önéletrajzi írása 2013-ban jelent meg, a filmadaptációt végül A tó tükre sorozattal nevet szerzett
Garth Davis készíthette el. A történet első, Saroo gyerekkorát bemutató felében
a rendező nagy gondot fordít a színes-szagos kolorlokál bemutatására, a Gettó milliomos modorában stilizált
filmnyelvre cserélve Brierley sallangmentes és kissé unalmas prózáját. A
gyerekhőst játszó, tüneményes Sunny Pawarnak könnyű megadni magunkat, a film
elején bontott csomag zsebkendő pedig nagy valószínűséggel elfogy a happy
endre, annak ellenére, hogy a felnőtt Saroo útkeresése érezhetően elnagyoltabb,
a hős vívódása mesterkéltnek, kötelező körnek hat. Az Oroszlán megvalósítása tehát alapvetően konzervatív és kevéssé
izgalmas, ám a mese érzelmi ereje önmagában is elég a katarzishoz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 7 |
|
|
|
|