|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziJohn Wick: 2. felvonásJankovics Márton
John
Wick: Chapter 2 – amerikai, 2017. Rendezte: Chad Stahelski. Írta: Derek
Kolstad. Kép: Dan Laustsen. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Keanu Reeves (Wick),
Riccardo Scamarcio (Santino), David Patrick Kelly (Charlie), Ian McShane
(Winston), Laurence Fishburne (Bowler King). Gyártó: Summit Entertainment /
Lionsgate. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált.
122 perc.
John Wick ott folytatja,
ahol az első rész végén abbahagyta – lelkiismeretesen mészárolja tovább a
meseszerű New York-i orosz alvilágot, hogy megbosszulja a kutyája halálát.
Aztán másodszor is megpróbál visszavonulni, hogy halott felesége fotója fölött
búslakodhasson az üres luxuslakásban, de a múltja persze megint visszarántja a
jó öreg bérgyilkos-üzletágba. A Mátrix
kaszkadőreiből rendezővé vedlett Chad Stahelski és David Leitch tehát nem
változtattak semmit a bevált recepten: a sztori éppolyan banális, az alvilág
éppolyan elrajzolt, az akciójelenetek pedig éppolyan ütősek, akárcsak a 2014-es
alapműben voltak. Hiszen épp ebben a kontrasztban rejlik a siker titka. A film
a faék egyszerűségű, vállaltan blőd történet és a teátrális gengszterközeg
színes celofánjába csomagolva szolgálja fel a feszültre koreografált,
hiperbrutális ütközeteket, amelyekben a stilizáció ellenére is fáj minden egyes
csontreccsenés.
Ezúttal mindössze annyi
az újdonság, hogy globális rendszerré tágítják az első rész romantikus lovagi
etikettre épülő alvilágát, így a New York-i night clubok után már a római
katakombákban is megcsodálhatjuk a véres balettelőadást, amelynek Wick a
sztártáncosa és egyedüli túlélője is. Közben persze a film tele van
utalásokkal, ám a rendező nem pajkos félmosollyal, hanem ugyanazzal az elszánt
pókerarccal kacsint ki a nézőre, ahogy főhőse gyilkolja halomra ellenfeleit.
Laurence Fishburne karaktere például egyszerre idézi meg a Szellemkutya postagalambokkal kommunikáló gengszterszamuráját, és
Keanu Reeves-szel közös sci-fi klasszikusát, a Mátrixot. A végső múzeumi ütközet pedig A sanghaji asszony híres fináléját dagasztja monumentális akciójelenetté,
végletekig fokozva a játékot a tükröződéssel, egyben utalva arra a
kultúrevolúciós alaptételre, hogy valójában minden akciójelenet korábbiak
tükörképe. Ez különösen őszinte ars poetica Keanu Reeves állandó dublőrétől.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 4 átlag: 5 |
 |
|
|
|
