|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDA Sötét Igazság LigájaSepsi László
Wonder Woman – amerikai, 2017.
Rendezte: Jay Oliva. Forgalmazó: Warner Home Video. 73 perc.
A DC-Warner konglomerátum
elkezdte hadrendbe állítani egységeit, hogy megtisztítsák a terepet a novemberi
nagy durranásnak szánt Igazság Ligája
előtt. Ebben az animációs részlegnek is megvan a maga szerény szerepe, de a
DC-képregények okkult vonulatából összeállt Sötét
Igazság Ligája a cím és a nyitány cameói ellenére legalább valamelyest
törekszik a nagy testvértől függetlenül is értékelhető világ megteremtésére. Ezen
vállalásában a legfontosabb fegyvertény a horror műfaji elemeinek és a
szuperhőstörténetek jellegzetességeinek vegyítése: bár a két hagyomány nem áll
távol egymástól (lásd Batman gótikus gyökereit), az ezredforduló után készült
mozgóképes feldolgozások csínján bántak a rémfilmes kitérőkkel. A Sötét Igazság Ligájának
erőszakábrázolása emiatt messze intimebb, mint a szuperhőssztoriktól megszokott
attraktív bunyók, a felütésben a pokoli látomásoktól megtébolyodó átlagemberek
tragikus rémtettei jóval közelebb állnak az Alan Grant-féle Batman-képregények és a Hellblazer nagyvárosi pusztulatához,
mint a jelenkor blockbustereinek esztétikusan leomló fém-üveg felhőkarcolóihoz.
John Constantine reflektorfénybe emelése kellemesen kiábrándult alaphangulattal
javítja fel a sztorit, de hiába szorul a karakter karizmája mögött
statisztaszerepbe a mágikus kommandó többi tagja, A Sötét Igazság Ligája bő hetven percében mérsékelten meggyőző
eredménnyel feszül egymásnak a két műfaji hatásmechanizmus. Míg a kórházi
vécékből feltörő fekáliaszörny ellen vívott csata pazar elegye a gigantomán
heroizmusnak és a horror perverzióinak, addig a zárlat városrombolása lila
erőterekkel és energialabdacsokkal már a visszazuhanást jelzi a multiplexekben
is egyre unalmasabb paradigmához. A Sötét
Igazság Ligájának bizarr túlzásai és a világát belengő gótikus fatalizmus
épp annyira elég, hogy ne fúljon teljes érdektelenségbe – a Batman Superman ellen és az Öngyilkos osztag után itt is úgy tűnik,
egyelőre az excesszus az egyetlen plusz, amit a DC filmjei fel tudnak mutatni a
konkurenciával szemben.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 7.75 |
|
|
|
|