|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziArthur király: kard legendájaKránicz Bence
(King Arthur: Legend of
the Sword) – amerikai-ausztrál, 2017. Rendezte: Guy Ritchie.
Írta: Guy Ritchie,
Joby Harold,
Lionel Wigram.
Kép: John Mathieson.
Szereplők: Charlie Hunnam (Arthur király), Eric Bana
(Uther Pendragon), Jude Law (Vortigern), Djimon Hounsou (Sir Bedivere). Gyártó: Safehouse Pictures.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
126 perc.
A Brexit árnyékában a megtépázott
brit nemzettudatra igencsak ráfér egy erőtől duzzadó, térhatású adaptáció az
Arthur-legendából, pláne, hogy a legutóbbi moziváltozat, amely felvonultatta a
kerekasztal lovagjait, éppen a bevándorlók által épített Anglia mára kissé
kínossá vált képét mutatta. Az Antoine Fuqua rendezte, realisztikus
középkor-ábrázolásra törekvő Arthur
király és a friss verzió között jobbára csak az Asylum vonatkozó
trashfilmjét és a legendát óvatosan kerülgető, elhasalt produkciókat (Az utolsó légió, A varázslótanonc) jegyezhettünk fel, Guy Ritchie fantasybe oltott
lovagregénye így végre megadhatja a királynak, ami jár neki.
Ritchie időközben
Hollywood megbízható iparosává érett, egykori felségterületét, a kelet-londoni
kisgengszterek kedélyes szemétdombját hátrahagyva százmilliós produkciókért
felel. Mi több, nagyszabású bérmunkái többnyire jól sikerültek (különösen az
első Sherlock Holmes és Az U.N.C.L.E. embere), és A kard legendájával sem okoz csalódást.
Ezúttal némi korszak- és műfajváltás árán visszatér a régi környékre: a
bordélyban felnőtt Arthur és cimborái épp olyan ízesen és klipes vágások
közepette sztorizgatnak, mint egykor a Török és társaik. Kemény öklű hősünk meg
is elégedne a kispályával, de el kell foglalnia az őt megillető trónt – ebben a
lendületesen elmesélt, a széttartó stíluselemeket magabiztosan összeforrasztó,
szuperhősösre fazonírozott Arthur-mondában nem nehéz a szintet lépett rendező
karriertörténetét látni, aki szájszagú megélhetési bűnözők helyett immár nagyra
hivatott férfiak fantasztikus hőstetteivel foglalkozik. Kezében az Excalibur
digitális marsallbottá válik, amellyel szétcsap a gonoszkodó főurak között,
körmönfont varázsigék helyett a kedvenc négybetűs szavait vágva ellenfelei
képébe. Végül mindenki megkapja, amiért jött: a britek a felpumpált
eredetmítoszt, a multiplex-közönség az élethű harci elefántokat, a régi
Ritchie-rajongók pedig némi kelet-londoni tájszólást.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|