|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Mozi120 dobbanás percenkéntVarró Attila
120 battements per minute – francia, 2017. Rendezte: Robin Campillo. Írta: Philippe Mangeot és Robin Campillo. Kép: Jeanne Lapoirie. Zene: Arnaud Rebotini. Szereplők: Nahuel Pérez Biscayart (Sean), Arnaud Valois (Nathan), Adèle Haenel (Sophie), Antoine Reinartz (Thibault). Gyártó: Les Films de Pierre. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 140 perc. Két lépésben eljutni egy zombifilmtől a
cannes-i Grand Prix-ig nagyívű és bizarr pályafutást sejtet, a Laurent Cantet Osztályából kikerült Robin Campillo
azonban három eddigi rendezésében igen egységes képet mutat, bármilyen műfajt
választ horrortól (A visszatérők)
kortárs noiron át (Eastern Boys) a 120 dobbanás percenként idei szerelmi
melodrámájáig: egyfelől a francia társadalom peremén élő kisebbségek erőszakos
küzdelmeiről mesél a láthatatlanság ellen (élőhalottak, kelet-európai
migránsok, AIDS-fertőzött melegek), másfelől kétszemélyes drámákon keresztül
teszi átélhetővé a politikai tartalmat a kerítéseken túlról leső publikum
számára. Ezúttal egyenesen két önálló filmet olvaszt össze: előbb a párizsi ACT
UP aktivista csoport 90-es évek elején zajló figyelemfelhívó/tiltakozó
akcióiról és elszánt belső vitáiról számol be egy dokumentumfilmszerű mozgalmi
drámában, majd átlopakodik a csoport két tagja, a HIV-negatív újonc és a
fertőzött fenegyerek szívszorító románcába.
A 120 dobbanás percenként nézője azonban nem csak két műfajt,
nézőpontot, állásfoglalást (a politikai küzdelem helytállása a közösség
érdekében és közönye az egyéni szenvedés iránt) kap egy jegy áráért – Campillo
fő érdeme, hogy ezek integrálása során elemi erővel húz be az érzelmi
azonosulás örvényébe, legyen szó formai átalakulásról (objektív snitt-ansitt
technikájával eleinte az események frontvonalába helyezi a befogadókat, majd
lassanként a két hős nézőpontjába szorítva őket fokozatosan elszigeteli a
mozgalomtól), a szexualitás mind megindítóbb ábrázolásáról (amelynek végén egy
kórházi ágyon történő kézimunka indítja útjára a melodrámák három-zsebkendős
fináléját), vagy akár a visszatérő parti-jelenetek rendhagyó
musicalbetétjeiről, amelyek Osztály-harcoktól
egészen Xavier Dolan mesevilágáig repítenek vérvörös Szajna-vízióval és
eksztatikus Jimmy Sommerville-slágerrel. Campillo őszinte, provokatív
AIDS-drámája nem csak általános érvényű társadalmi üzenete miatt az év egyik
legfontosabb filmje (az úgysem jut ki az artmozik karanténjából): nemi
betegsége a (mindenfajta) szerelem szépségeiről és kétségeiről mesél átütő
erővel – egyúttal az empátia vírusával is megfertőzve közönségét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|