|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDA mentőcsapatVarga Zoltán
The Rescuers – amerikai, 1977. Rendezte: Don Bluth, Milt Kahl, John Lounsbery, Wolfgang Reitherman, Art Stevens. Forgalmazó: BVHE. 75 perc. Különleges helyet foglal el A mentőcsapat a Disney-animáció
történetében. A Walt Disney halálát követő évtizedekben, a stúdió
monopolhelyzetének meggyengülése során ez a bájos rajzfilm aratta a legnagyobb
sikert, noha sem élénk reklámhadjárat, sem kiterjedt merchandise nem kísérte. A
mentőcsapat lett a hattyúdala annak az animátor- és rendezőgárdának (a „kilenc
öregúr”-ként emlegetett művészeknek), akik a klasszikus Disney-stílus
kiérlelésében kulcsszerepet játszottak. Közülük Wolfgang Reitherman és – a
bemutató előtt elhunyt – John Lounsberry a film rendezésében vett részt, míg
Milt Kahl és Ollie Johnston egy-egy figurát animált: előbbi a Szörnyella
DeFrászt megidéző intrikust, utóbbi az önportréként megformált idős macskát. A
hatvanas évek eleje óta tervezett adaptáció Margery Sharp mesekönyveiből
1977-re készült el; a rajzfilm két kisegere a rágcsálók nemzetközi segítő
szervezetének kötelékében vállalkozik arra, hogy egy palackba rejtett üzenet
nyomába eredve megtalálják Pennyt, az elrabolt árva kislányt – a déli
mocsárvidéken a hisztérikus Madame Medusa őt kényszeríti abba a barlangba, ahol
kalózok kincse rejtezik. Földön, vízen, levegőben zajló kalandok kerekednek
mindebből, mégsem a – mérsékelten izgalmas – kergetőzések és furfangos
menekülések igazán megragadóak, hanem a főszereplő egérpár rokonszenves
kettőse. Az óvatoskodó, babonás Bernard és a lelkes, bátor Bianca egymást
kiegészítő ellentétei a karakteranimációt, a cselekményépítést és a humort
egyaránt jól szolgálják. Bianca személyében a mentőszervezet magyar tagját (!)
tisztelhetjük, akinek valóban Magyarországról elszármazott színésznő, a Macskarisztokraták anyacicáját is
megszólaltató Eva Gabor kölcsönözte a hangját. A mentőcsapat a másodvonalbeli Disney-rajzfilmek közé tartozik –
ott azonban az élbolyt erősíti.
Extrák: A
film egyik betétdalának karaoke-változata mellett három kisfilm kapott helyet a
DVD-n. A Disney-gonosztevőket nevetséges másfél percben felvillantó szösszenet
mellett látható az 1952-es Vízi madarak
Oscar-díjjal kitüntetett félórás természetfilmje, melynek csúcspontja Liszt
Ferenc zenéjére vágja a madarak magányos és csoportos mozgását, repülését. A három vak muskétás 1936-os bizarr
burleszkje pedig a fizikai törvényszerűségekre fittyet hányó rajzfilmgegek
pazar példatára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|