|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDBővérű nővérekKovács Patrik
The Little Hours –
amerikai–kanadai, 2017. Rendezte: Jeff Baena. Szereplők: Alison Brie, Dave
Franco, Kate Micucci. Forgalmazó: Bontonfilm. 90 perc.
Boccaccio beájulna: a Bővérű nővérek című komédia a Dekameron egyik rövid elbeszélésének
kötetlen és szabados adaptációja, ráadásul korábbi társdarabjaival (Szűzlányok ajándéka, Király!) egyetemben pusztán művi
díszletként használja a középkori miliőt. Olyan elidegenített közegként,
melyben ügyetlenül csetlenek-botlanak a nagyon is modern, korunkbeli hősök.
Jeff Baena direktor ennek megfelelően messzire rugaszkodik az itáliai mester
novellisztikájától: a kalandvágyó szolgálófiú (Dave Franco) és a szexuálisan
túlfűtött apácák (Alison Brie, Aubrey Plaza és Kate Micucci) pajzán macska-egér
harcát vulgáris nyelvezettel és merész altesti poénokkal igyekszik intim
közelségbe hozni, s természetesen nem úszhatjuk meg a rigorózus egyháziakat
pellengérre állító csúfondáros élcelődést sem.
Ám míg utóbbi semmi
újdonsággal nem szolgál a harcedzett nézőnek, addig előbbiek képtelenek
elleplezni a forgatókönyvet jellemző súlyos problémákat. Ugyanis az eredeti
Boccaccio-novella, bármily bájos és szórakoztató is, egymagában nem tudná
kitölteni a nagyjátékfilmes kereteket, a szkriptet is jegyző Baena pedig
megspórolta a fáradságot, hogy betömje a cselekményben éktelenkedő hézagokat. E
terhet színészeire hárította, akiknek bizonyos szituációkat önállóan kellett kitalálniuk,
nem is szólva számos improvizált dialógusról. A végeredmény pedig lelombozó:
míg a rendező ügyesen építi az expozíciót és fegyelmezetten érleli a
konfliktust, addig a bonyodalmak beköszönte egészen új helyzetet szül. A
második játékrésztől kezdve a hanyagul összeillesztett jelenetek ragasztóanyaga
immáron a vak spontaneitás, s annyi képtelen ötlet (a nővérek növényi drogot
fogyasztanak, egy erdei boszorkányrituálé közepébe csöppennek, s végül ujjat
húznak a látogatóba érkező püspökkel) követi egymást, hogy úgy tetszhet, a
ledér szerelmeseket mégiscsak révbe juttató végjáték is csak egy közülük.
Egyedül színészfronton
nem okoz csalódást a Bővérű nővérek:
a bárdolatlan Fernanda nővért alakító Aubrey Plaza és az egzaltált, de jóravaló
Tommasso atyát – a mozi egyetlen rétegzett karakterét – megformáló John C.
Reilly egyaránt brillíroznak. Egyéb erényekkel viszont sajnos nem büszkélkedhet
Baena hígvelejű szexkomédiája. Boccaccio ennél többet érdemelne.
Extrák: Interjúk és bakiparádé.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|