|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziLáthatásSoós Tamás Dénes
Jusqu’à
la garde – francia, 2017. Rendezte és írta: Xavier Legrand. Kép: Marie Doller.
Szereplők: Léa Drucker (Miriam), Denis Ménochet (Antoine), Thomas Gioria
(Julien), Mathilde Auneveux (Joséphine). Gyártó: KG Productions. Forgalmazó:
Mozinet. Feliratos. 93 perc.
Levegőtlen
tárgyalóterem, a morózus szülők helyett az ügyvédek beszélnek. Kapjon láthatási
jogot az apa? Van alapja a vádaknak, miszerint erőszakos a családfő, vagy csak
a házasságából menekülő anya nevelte olyan hatásosan ellene a gyerekeit, hogy
már ők sem akarnak találkozni vele? A Láthatás
eleinte hatásosan bizonytalanít el afelől, hogy ki a rosszfiú – ha van
egyáltalán – ebben a válásban, mert Xavier Legrand épp ezen a kerülőúton
haladva tudja felfejteni a családon belüli erőszak valódi természetét, és
figyelmeztetni rá, hogy ami kívülről eldönthetetlen patthelyzetnek tűnik, azt
belülről lázas, fojtogató szorongásként éli meg az áldozat. Legrand már-már
elviselhetetlenül feszült jelenetekben forgatja le a Kramer Kramer ellen antitézisét, amikor szép lassan felfedi az
antagonistáját, majd fel is vázolja a magát áldozatnak látó és láttató,
érzelmekkel és az erőszak ígéretével egyaránt zsaroló ember karakterrajzát.
Kétségtelen,
hogy a film legfeltűnőbb erénye a kifinomult, sosem túlzó színészi játék, a
gyerekszínészként indult Legrand pedig még a Floridai álom Oscar-jelölt tehetségénél, Brooklynn Prince-énél is
érzékenyebb alakítást hív elő a másfél órát – hitelesen(!) – végigsíró kisfiúból,
az elsőfilmes Thomas Gioriából. De a Láthatást
nem véletlenül díjazták tavaly Ezüst Oroszlánnal Velencében: a látszólag
eszköztelen film valójában dramaturgiai mestermunka, olyasmi, amit a Dardenne
fivérek forgatnának, ha felfedeznék a bennük élő Hitchcock-rajongót.
Kísérőzenét nem hallunk, mert nincs, ami megszépítené ezt a klausztrofób
történetet, a szereplőket mindenhova követő, hosszú és naturalista beállítások
pedig azt sulykolják, hogy a családon belüli erőszak ördögi köréből pokolian
nehéz kiszakadni, hiába menekül előle az ember. Ezt húzza alá a folyamatosan
gyülemlő félelem, a boldog pillanatokat váratlanul felzabáló pánik, és ezt
pácolja csatakos suspense-be a Ragyogás
fürdőszoba-jelenetének eddigi talán legfeszültebb átdolgozása is a fináléban. A
Láthatás egy feldúlt, érzelmi alapú
vádirat, amit lehetetlen kiradírozni az emlékezetünkből.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|