|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziŐsemberBaski Sándor
Early
Man – brit, 2018. Rendezte: Nick Park. Írta: Mark Burton és James Higginson.
Kép: Dave Alex Riddett. Zene: Tom Howe és Harry Gregson-Williams. Gyártó:
Aardman Animations. Forgalmazó: Mozinet. Szinkronizált.
89 perc.
Miután
a stoptrükkös gyurmaanimációra felesküdött brit Aardman stúdió és a Dreamworks
útjai 2006-ban elváltak, az amerikaiak magukkal vitték a közösen fejlesztett
ősemberes filmtervet, és meg is valósították (Croodék, 2013). Az ötletet Nick Parkék sem tudták elengedni, és
elkészítették saját verziójukat, amelyet nehéz nem egyfajta szakmai
manifesztumként értelmezni. Az Ősember
egy elszigetelten élő, kicsi, de
összetartó törzs története, akik a bronzkor hajnalán is még kőkorszaki
eszközökkel próbálnak boldogulni. Életterüket, az erdőt az új rend bronzbányász
gépei foglalják el, és csak akkor van esélyük a túlélésre, ha elsajátítják a
hódítók kedvenc játékát (a futballt), és a saját pályájukon verik meg őket. A
szabályokat még csak most tanulják, de erőt merítenek abból a tényből, hogy a
játék ősi verzióját, amit az új civilizáció képviselői továbbfejlesztettek,
annak idején az ő törzsük találta ki. Győzelemre ezzel együtt is csak annyira
esélyük van, mint egy bristoli stop-motion stúdiónak a CGI-animáció hollywoodi
monstrumaival szemben.
A gyurmafigurák
elnagyoltsága a Csibefutamban vagy a Wallace & Gromit-történetekben sem
csorbította a filmek élvezeti értékét, sőt csak fokozta azt, ezúttal pedig még
a témához és a megidézett történelmi periódushoz is passzol a darabos stílus. A
sztori ugyanakkor már kevésbé szellemes – hiába lehet akár még egy
Brexit-allegóriát is belelátni –, a forgatókönyv a sorsdöntő meccsre
kihegyezett sportfilmek rég elkoptatott dramaturgiáját követi, a többnyire
szóviccekre támaszkodó verbális humor színvonala pedig elmarad a képi
gegekétől. Az Ősember emiatt jobban
hasonlít a konkurens Dreamworks vagy Pixar produkcióira, mint bármelyik korábbi
Aardman-film, de azért még így is maradt benne bőven a kézműves stop-motion
sajátos bájából.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
