|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziBosszúállók: Végtelen háború Lichter Péter
(Avengers: Infinity War) – amerikai, 2018. Rendezte: Anthony Russo – Joe Russo. Írta: Christopher Markus. Kép:
Trent Opaloch. Zene: Alan Silvestri. Szereplők:
Robert
Downey Jr (Vasember), Chris Hemsworth (Thor), Mark Ruffalo (Hulk), Chris Evans (Amerika
Kapitány), Scarlett Johansson (Fekete Özvegy), Benedict Cumberbatch (Dr
Strange), Chadwick Boseman (Fekete Párduc). Tom Holland (Pókember). Gyártó: Marvel. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 149 perc.
A kortárs hollywoodi
film tájképét tagadhatatlanul a képregényeposzok monstrumai uralják. A filmpiac
talán soha nem volt ennyire kockázatkerülő, mint manapság: a jól bejáratott
receptek alapján előfőzött szuperhősfilmek tulajdonképpen a tévésorozatok
logikája alapján készülnek és működnek – a rendezők itt tulajdonképpen
felcserélhető bérmunkások, a forgatókönyveket pedig szoftverek is írhatnák. A
Marvel-univerzum véges számú hősalakja végtelen számú felállásban
összekombinálható: a szereplők gigászi musicalszínpadként használják a
filmeket, a tánc- és énekbetéteknek megfelelő akcióorgiák fogják össze az egyre
inkább kínos ürügyként szolgáló történeteket.
Ennek az eddigi
leggrandiózusabb példája az Avengers-filmek legfrissebb darabja. Talán még
Robert Altman is megirigyelné ezt a szereplőparádét: legalább két tucat
központi karakter és féltucat cselekményszál próbálja összefogni az
akciószekvenciák turbóattrakcióit. A történet amúgy az eddigi sztorik
megismétlése, vagy legalábbis variációja: az ultragonosz Thanos a fél
univerzumot el akarja pusztítani, ehhez pedig hat darab kulcsfontosságú követ
kell megszereznie. A Bosszúállók több külső Marvel-szereplővel (például Peter
Quill és bandája, illetve a Fekete Párduc és a Pókember) kiegészülve
kombinatorikusan ismétlődő csetepatékon keresztül próbálják ezt megakadályozni.
A két és félórás film a pornódramaturgia révén egy idő után a totális
fásultságba kergeti a nézőt, az újabb és újabb akciójelenetek helyett akár
absztraktfilmeket is bevághatnának. (Igazándiból a felnőtt-infantilizmusba
mártott ironikus humor tudja fenntartani a figyelmet.) Ám a film befejezése,
egy rendes tévésorozathoz illően egy jól irányzott cliffhangerrel ér véget, ami
csak akkor éri váratlanul a nézőt, ha önálló mozifilmként tekint rá: akkor még
meglepően drámainak is lehetne nevezni a lezárást.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|