KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tű, cérna, szerelem

Andorka György

Sir – indiai, 2018. Rendezte és írta: Rohena Gera. Kép: Dominique Colin. Zene: Pierre Aviat. Szereplők: Ahmareen Anjum (Devika), Vivek Gomber (Ashwin), Geetanjali Kulkarni (Laxmi), Tillotama Shome (Ratna), Rahul Vohra (Haresh). Gyártó: Inkpot Films / Ciné-Sud Promotion. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 99 perc.

 

Míg Európában a hasonló meséket többnyire történelmi korokba szükséges visszaröpíteni, a társadalom emelte falakat áthágó szerelem a világ más részein még valódi téttel bíró, átélhető konfliktust jelenthet, anélkül, hogy a cselekményre a mesterkéltség billogát sütnék. Az első-játékfilmes indiai író-rendező Rohena Gerát dicséri, hogy a klisé- és giccsveszélyes alapmotívum csapdáit elkerülve rendkívül pontosan és érzékenyen ábrázol egy közeledési folyamatot, szinte kamaradrámaként előadva egy elegáns mumbai lakásban – filmje a maga visszafogott, csipkefinom módján kúszik a bőr alá, hogy karakterei és helyzetei még sokáig a nézővel maradjanak.

A faluról felköltözött, fiatalon megözvegyült szolgálólány és munkaadója között ébredő rokonszenvhez furcsa szimmetria adja a hátteret – a divattervezői álmokat dédelgető, ambíciótól fűtött lány sorsa minden igyekezete ellenére predesztináltnak látszik, a lemondott esküvőjét sirató férfiből pedig, anyagi jóléte ellenére, éppen a tűz hunyt ki. A történetvezetés legnagyobb erénye, hogy hiába világos, hová fut ki az egész, ritkán kiszámítható, hogy egy adott jelenet pontosan milyen fordulatot is vesz – a zárlat pedig ennek megfelelően egyszerre kielégítő és hiányérzetet hagyó, amely tündérmese helyett a realitások talaján marad: a kapcsolatnak csak a társadalmi felemelkedéssel együtt lehetséges jövője, igényeljen bár utóbbi egy csipetnyi deus ex machinát. Ha a mű csak feleennyire lenne jó, a bemutató már akkor is örömteli lenne, tekintve, hogy a szubkontinens termésével a hazai közönség jószerével csak fesztivál- és klubvetítéseken találkozhat – talán ennek is köszönhető, hogy a forgalmazók nem bíztak az eredeti címben („Uram”), némileg megfosztva ezzel az utolsó párbeszéd a történetet kerekre záró csattanóját az őt megillető hangsúlytól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13984