|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDCélkeresztbenGéczi Zoltán
In the Line of Fire –
amerikai, 1993. Rendezte: Wolfgang Petersen. Szereplők: Clint Eastwood, John
Malkovich, Rene Russo. Forgalmazó: GHE. 123 perc.
A Célkeresztben egy nagy filmesek válságos időszakában született
politikai thriller. Az 1990-es évek derekán Clint Eastwood az elöregedett
sztárok panteonjába soroltatott, az amerikai filmtörténelem élő ikonjává csak
az évtized végén magasztosult; a Nincs
bocsánat sikere rehabilitálta őt, de 63 évesen erősen korlátozott szakmai
kilátásokkal kényszerült szembesülni. Wolfgang Petersen (A tengeralattjáró) pár évvel korábban költözött át az Újvilágba, a Célkeresztben az első nagyköltségvetésű
amerikai stúdiófilmje; érthetően buzgott benne a vágy a bizonyításra, hiszen
Európából érkezett zseniként illett leszállítania az elvárt kereskedelmi
sikert.
Jeff Maguire
forgatókönyve tökéletes alapanyagként szolgált mindehhez: a nyolcvanas évek
feszes stíljében megírt történet karaktereiben, konfliktusában, látásmódjában
ízig-vérig amerikai sztori, hiteles és realisztikus, a történelmi valóságtól
éppen csak karnyújtásnyi távolságra pozícionálva. Főszereplője, az Eastwood
által alakított titkosszolgálati tiszt harminc éve hurcolja magával a
Kennedy-gyilkosság neurózisát, amely kettétörte karrierjét és magánéletét,
miként antagonistája, a John Malkovich által megformált, szociopata ex-CIA
ügynök is önnön feldolgozhatatlan múltjával küszködik. A saját kérésére
reaktivált testőr és a politikai gyilkosság elkövetésére készülő operatív
ügynök hasonszőrű karakterek, megroppant idealisták, közös monomániájuk tárgya
az amerikai elnök, mint szimbólum, kit egyikőjük megvédeni, a másik pedig
elpusztítani igyekszik.
Ilyen színészek mellett
a többiek csupán inaskodnak, a film velejét Eastwood és Malkovich egymásnak
feszülése adja ki, ez a vészterhes párharc, amelyben a meghátrálásra alkatilag
képtelen, a végsőkig bárminemű gondolkodás és mérlegelés nélkül elmenő
veteránok mérkőznek meg életre-halálra. A nagyformátumú főszereplők mellett
John Bailey stílushű, józan és kimért kameramunkájának is köszönhető, hogy
Petersen első amerikai stúdiófilmje intelligens és lendületes, jól felépített
mozi lett, amely megérdemelten aratott sikert, ugyanakkor bájos kis figyelmesség
a rendező részéről, hogy az eredeti forgatókönyvet olyan jelenetekkel
egészítette ki, amelyekben Eastwood zongorához ülhetett eljátszani kedvenc
Gershwin-kompozícióit.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|