|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégÁmokfutamBerkovics Balázs
Szökik a fehér bőrű, meg a fekete bőrű fegyenc, méghozzá egymáshoz bilincselve. Ennek ellenére a legleleményesebb módozatokon képesek egymást kerékbe törni, összelapítani, szikláról ledobni, agyagba döngölni. A (férfi) barátság ennél összecementáltabb fundamentumát keresve sem lelhetnénk fel: csak láncaikat veszthetik, összetartozásukat nem, amit a továbbra is kölcsönös agya-bugya bizonyít ékesen.
Már-már révbe érnek (szabadsága mellé ki-ki felleli az új vagy a régi asszonyt), mikor a kubai maffia sötét árnyai vetülnek a közös vállalkozásra. Náluk pedig nincs kecmec. Akire rásütik a hangtompítóst, az többé meg sem nyikkan. Az egyik asszonyka élete is így megy veszendőbe, bezzeg a havernak még mindig megvan a sajátja – búsul is ezért Stephen Baldwin egy kicsikét. De menni kell tovább, bár már felismerték puszta eszközmivoltukat. (Ez egyikőzüknek nem eshetett nehezére, mert már eleve tégla volt.) Motivációelmélet legyen a talpán, amely magyarázatot tud adni két fegyenc elkeseredett élet-halál harcára az állam oldalán, mikor emezt már hivatott szolgái is odahagyták egy kis baksis reményében. De hagyjuk a teóriát másra, a kalandok után mindig eljön az enyhület, akcióvígjátéktól várhatunk-e többet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1208 átlag: 5.45 |
|
|
|
|