|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA nyerőTamás Amaryllis
Koldus agyonverése nyílt színen, halott apa hálózsákban, levágott emberi kéz a „kedvenc” akváriumban – Alex Cox újabb vigalmas bűnügyi játékot rendezett, a szerencsejátékosok Paradicsomának (Poklának) titulált Las Vegas beltenyészetéről.
Paradicsom és Pokol – a végletes emberi életek, sorsok végállomásának bibliai szimbólumai, a jutalmazásra és büntetésre szolgáló túlvilágképhez szükségszerűen hozzátartozó mitológiai tartományai egy földöntúli birodalomnak. Éppúgy, ahogy Las Vegas az egyszerű földi halandóknak.
A főhős, Philip (Vincent D’Onofrio jobb sorsra érdemes, dosztojevszkiji érzékenységű színészi alakítása) akár a Paradicsom küldötte: emberfeletti képességgel rendelkező intellektus. Itt: szerencsejátékos palimadár-zseni. A kaszinó személyzetét alkotó emberi szörnyek, torz félistenek, s a romlottan rossz bárénekesnő (Rebecca De Mornay) hádeszi birodalmában egyedüli etikai lényként, félkegyelmű-naivitással téblábolgat, „zsetontól zsetonig”. Philip – maga is „alászálla poklokra” – felvállalván Louise, a szőke Barbie-imitáció és a világ bűneit – új helyzetet teremt a csehóban. Nem szövetkezik az ördöggel a fausti tanítás szerint, s ezért evilágon szenvedi el a túlvilágot, mikor megváltást nyújt a kis nőnek. Ez a film szomorú giccs – és minden coxos idézőjel nélkül az.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1337 átlag: 5.52 |
|
|
|
|