|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégVolt egyszer egy MexikóKovács Marcell
Nincs az a sovány akcióhős, akiről kellő odafigyeléssel ne lehetne egy harmadik bőrt is lehúzni több-kevesebb sikerrel. Hongkongban a szabadságharcos Wong Fei-Hung egyenesen törzsvendég a mozivásznon, csak Tsui Hark négyszer rendezte meg a kalandjait. A Volt egyszer egy Kína-filmek az epikus távlatokat ígérő címen túl nem sok rokonságot mutatnak a Volt egyszer egy Vadnyugattal, vígjátéki elemekkel tarkított kosztümös kalandfilmek a rendező jellegzetes, apróra vágott akciójeleneteinek özönével. A Volt egyszer egy Mexikót ellenben egyértelműen Leone mesterműve, illetve mesterművei ihlették, még akkor is, ha az erős drámaiságot látványos akciókkal kiváltó megvalósítás inkább Tsui sorozatát idézi.
A bosszúálló gitárművész történetében kezdettől fogva ott bujkál a mitikus karikatúrákat rajzoló spagettiwestern, és Leone dollár-trilógiáját véve alapul nem meglepő, hogy az ünnepélyes harmadik felvonás nem csak összegezni akarja, de minden szempontból meg is kívánja haladni az eddigi eredményeket.
Túlvállalta magát, úgy látszik, az író-rendező-mindenes, mert a végeredmény a szépen fényképezett és száz százalékig filmhű digitális felvételeken kívül minden tekintetben elmarad a várakozásoktól. A veszedelmes drogkereskedő katonai puccs-kísérlete körül bonyolódó sztori főhősévé a Johnny Depp alakította simlis CIA-ügynök lép elő, mert az időközben megözvegyült korábbi címszereplő koncepciótlan emlékképekből és csak ritkán ötletes akciókból összeálló bosszúhistóriája legfeljebb mellékszálként működik. A szövevényesnek szánt, több vonalon futó történet karakterei a nyugalmazott FBI-nyomozó keserű figurája (Ruben Blades) kivételével nem kelnek életre. A párbajjelenetek összecsapottak, Salma Hayeket alig látni, és hiába a bizarr arccsere a sebészeten, hiába a B kategóriás spagettik vak revolverhőse, ha a vidám, zászlólengetős befejezés egyszerűen csak bárgyú.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1573 átlag: 5.56 |
 |
|
|
|
