|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHimalája – Az élet sójaKöves Gábor
5000 méter magasan ritkul a levegő és ritkulnak a játékfilmek. A tibeti Dolpo falucska lakói az odalentről érkezett kamerás európai segítségével a környék vezető filmes nagyhatalmává nőtték ki magukat: életüket, szokásaikat, mindennapjaikat játszották el, élték meg a francia dokumentumfilmes által formába öntött népmesében. Az istenek intelmeire hallgató idős elöljáró és a maga erejében gőgösen bízó fiatal trónkövetelő versenyfutása alkotja a film gerincét: a sóval, mely a falu egyetlen élelemre váltható kemény valutája, időről-időre útra kell kelni. A nagy menetelés során le kell győzni a nagy ellenséget: a hegyet. A zarándokút sikere létkérdés. Ezúttal azonban két zarándok indul útnak. Az elemek és egymás ellenében menetelnek. Az öreg és a fiatal. Hagyománytisztelet kontra fiatalos hevület. Isten kontra ember. A rendező – joggal – abban bízik, hogy meséjét, megtámogatja a valóság: a világtól elzárt kis közösség spirituális és tárgyi világának életre hívása, az egzotikus környezet, a Himalája kő- és hó-sivatagai, magasba meredő csúcsai és szakadékai. Filmje, minden őszintesége és nemes szándéka ellenére, immár egy trend szerves darabjának tekinthető. Eszkimó fut a jégmezőn, nyomában a meggyilkolására szövetkezett riválisokkal – már két éve annak, hogy az eszkimók mozija (Atanaurjat) elkészült, fesztiválok adogatták kézről-kézre, a Himalájának is ez rendeltetése. Pedig nem érzem, hogy fontos film lenne, még csak azt sem, hogy egy kimagaslóan jó filmet néznék, csupán egy érdekes kísérletet. A világzene piacképessége ma már vitathatatlan. Eljött az ideje a világfilmek felzárkózásának.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 988 átlag: 5.52 |
|
|
|
|