|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVálás francia módraKöves Gábor
Akárhonnan nézem, a Válás francia módra pocsék film. Készítői a rövid játékidő alatt többnyire azon tétel bizonyításán fáradoznak, miszerint a franciák kifinomult ízlésű pökhendi arisztokraták, beképzelt széplelkek és sármos amorózók, az amerikaiak pedig szánalomra méltó tuskók, tenyeres-talpas, naiv, de ha a helyzet úgy kívánja, praktikus törtetők. Pedig az a várakozás, amit a filmkészítők pedigréje kelt az emberben, éppen abba az irányba mutat, hogy egy olyan elegáns mesét kapunk, amelyben a rendező a maga visszafogott, de lényegre törő módján árnyalt és kellő empátiával megrajzolt képet fest arról a mániákus szeretet-gyűlölet viszonyról, ami ezt a két népet összeköti. Elvégre Ivory-nak és csapatának már nem egyszer sikerült összekötni a személyes drámát a pontos korrajzzal, úgy, hogy a mondanivaló nem nyomta agyon a történetet. Ugyanez sajnos nem állítható e mostani próbálkozásról, melyben két amerikai lány a maga kárán igyekszik kiismerni a franciák által alkalmazott bánásmódok széles spektrumát. Egyiküket francia férje hagyja ott terhesen, gyerekestül, a tapasztalatlan kistestvér szívfájdalmáról pedig egy hivatásos csábító gondoskodik. Valamilyen bizarr rendezői koncepció, vagy súlyos aggkori feledékenység következtében akármilyen mélyek is a szereplőkön ejtett sebek, jelszavunk továbbra sem lehet más, mint a könnyed elegancia és a légiesség. Egy olyan filmben azonban, melynek főszereplője terhesen felvágja az ereit, egy másik szereplő holttestére pedig egy szemeteskukában találnak rá, a könnyedség és elegancia ilyenfajta erőltetése meglehetősen furcsának hat. És akkor még igen elegánsan fejeztük ki magunkat.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1249 átlag: 5.45 |
|
|
|
|