|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA magNevelős Zoltán
A történelem során több hódító hadsereg is próbálkozott Róma lerombolásával, de annyira teljes siker egyikük próbálkozását sem koronázta, mint A mag számítógépes grafikusainak mesterkedését. Igaz, ők nem valami stratégiai fontosságú hatalmi szimbólumot akartak megsemmisíteni, csak érzékletesen illusztrálni óhajtották a veszélyt, ami katasztrófafilmjükben a Földet fenyegeti.
Emberek esnek össze holtan az utcán, városi galambok támadnak a turistákra, furcsa légköri jelenségek borzolják a kedélyeket világszerte. A bajt itt nem genetikailag sérült óriáshüllő, és nem űrből pottyanó meteor hozza, hanem egy sokkal megfoghatatlanabb dolog: a Föld elektromágneses tere zavarodott meg. A katonák megrémülnek, a tudósok töprengenek, aztán az Egyesült Államok vezetése, mint szokott, a tettek mezejére lép. Ha a gond bolygónk magjában van, akkor oda kell menni, és az üzemzavart el kell hárítani. Rekordidő alatt megépül a csodajármű, ami képes a kőzetrétegeken iszonyatos sebességgel több ezer kilométer mélyre hatolni, tudósokból és űrhajósokból feláll az akciócsoport, és elindul a fortyogó lávatömegek birodalmába. Ott persze egyebek mellett az is kiderül, mi okozta a Föld magjának leállását.
A cselekmény teljes mértékben kiszámítható nyomvonalon halad, de nem ez a fontos. A film a trükkök miatt készült, és meg kell hagyni, olyat mutat, amit még nem láttunk: azt, hogy mi van odalenn, mélyen a talpunk alatt. És mivel még nincs ember, aki ezt a saját szemével látta volna, a képalkotó fantázia színes mozgóképkölteményeit látjuk a vásznon. Ami helyenként érdekes, de magukkal ragadó történet és figurák nélkül – hiába a másodvonalbeli sztárparádé – mindez csak egy felejthető-eldobható moziélmény marad.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1094 átlag: 5.5 |
|
|
|
|