KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az egyetlen

Pápai Zsolt

 

A digitális korszak hajnalának akcióeposzai mind egyértelműbben jelzik a jövő útjait a tömegfilm-készítésben. Azon tendencia lassú izmosodását sugallják, mely a hús-vér színészek számítógép generálta hősökkel történő lecserélésével az emberi tényező teljes kiiktatását eredményezheti az alkotói folyamatból. Az akciószínészek egyre gyakrabban kerülnek kettős szerepbe, ami elbizonytalanodásuk kétségtelen bizonyítéka: egymagukban már erőtlennek találtatnak ahhoz, hogy becsábítsák a nézőket a mozikba, ezért – hol valami cselekményvezetési fortéllyal, hol pedig a dramaturgia megerőszakolásával – megsokszorozzák őket. Van Damme jó ideje alázza magát önmaga antagonistájaként (Dupla dinamit; Mindhalálig; A replikáns), de Schwarzenegger sem menekült meg ettől (A 6. napon).

Tendenciáról, nem pedig elszigetelt jelenségről van szó, hiszen rendre születnek a mozik, melyekben a hősnek önmagával megküzdve kell a világbékét biztosítania. Az egyetlen is ennek az útnak az egyik állomása. A film alternatív világok sokaságából álló univerzumba kalauzol, melyben az egyes planétákon mindenkinek van egy hasonmása. A szabályok ugyan tiltják az utazást a bolygók között, mégis akad valaki, aki kijátssza a törvényt, és bebarangolja a planétákat, hogy hasonmásait likvidálja, majd azok energiáit magához véve megsokszorozza erejét. A tét óriási, hiszen ha a rendbontó valamennyi alteregójával végez, az univerzum létét veszélyeztető hatalomra tehet szert. Az intergalaktikus rendőrség tehetetlen, és csak egyvalaki, az utolsó hasonmás fékezheti meg a felforgatót.

Az eddig egy játékfilmet (Végső állomás) forgatott James Wong rendező elsősorban a Mátrix cselekményére és vizuális forradalmára alapozott új munkájában, de elszámította magát. A trükkök a számítógépes játékokat idézik, a történet soványka, a legfájóbb azonban, hogy a főszereplő Jet Livel mit sem tud kezdeni a direktor. A martial art mozik tündöklő távol-keleti sztárját ritka képességei miatt hívták Hollywoodba évekkel ezelőtt, de amerikai filmjeiben épp azt nem mutathatja meg, amit a legjobban tud. Az egyetlenben sincs másként, hiszen az amúgy páratlan testkultúrával rendelkező Li a digitalizált jelenetek kisinasaként nemigen csilloghat. Bármennyire is két szerepben látható a színész, teljesítménye nem ad ki egy egészet. Kár érte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2465