|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégRossz társaságKiss Lilla
Szeptember 11. óta nemcsak ellenségképe, hanem ellensége is van Amerikának: New Yorkból, a díszlet-városból célpont lett. Joel Schumacher rémálma szerint, ha egy jól felkészült csapat és egy „idegenlégiós” meg nem akadályozza, „a” várost atombomba dönti romba. A globális fenyegetettség folyamatosan érezhető a valóságban és a filmben egyaránt, de a rendező nem engedi, hogy a káosz megbontsa a jól bevált hagyományokat, miszerint a jó képes legyőzni a gonoszt, a katasztrófa pedig megállítható 12 másodperccel a vég előtt.
Jake, a fekete sakkvirtuóz röpke Pygmalion történet során átalakul saját ikertestvérévé, és máris kész Amerika megmentésére. A történet csavarosan indul, hiszen meg kell magyarázni, hogyan is juthat el valaki a CIA legféltettebb titkának közelébe. A Prágából induló cselekmény – ahogy a tavalyi tragédia óta a képzelet – pusztán kullog a valóság után, ám nem mindegy, miként. A Rossz társaság az akciófilm műfajához híven nem fukarkodik az eseménydús jelenetekkel és a csúcstechnológia káprázatos teljesítményeivel. A kezdeti lendület azonban megtörik, az alkotói invenció iparos munkába megy át, a film második felében már csak ismétli önmagát. A főhős dilemmája szintén ismerős: mi a fontosabb, a magánszféra vagy a város közössége. A rendező szerint a kettő szétválaszthatatlan: a történelem többé nem ereszti el az embert. A film nem eredeti, inkább életszerű próbál lenni. Hollywood egyelőre elbúcsúzott a kifogástalan küllemű, szabályosra gyúrt hősöktől. Anthony Hopkins fáradt, kissé köpcös CIA tisztként, Chris Rock pedig rappes izgágaságában annyira mindennapi figurák, hogy akár a szomszédjaink is lehetnének. A film iróniájával és humorával nemcsak a veszélyérzetet zabolázza meg, hanem folyamatosan reflektál a nagy álomra, Amerikára – ami többé már nem az ígéretek földje.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1096 átlag: 5.6 |
|
|
|
|